Az ÁFÁ-hoz:
Ingyenes átadások (termék vagy szolgáltatás) az áfában
2008.05.20, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: Saját forrás
2008-tól megváltozott az ingyenes átadások kezelése az általános forgalmi adó rendszerében. A 2007. évi CXXVII. törvény 2.§-a egy általános szabályt fogalmaz meg a rendszer egészére vonatkozóan. törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja után."
Ez tehát a főszabály az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségének megállapításához.
Ezután csak azt kell megtanulni, hogy mit nevez "ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak" maga a törvény szövege, hiszen itt nincs helye a filozofálgatásnak az ingyenességről, mert ezeket a fogalmakat is meghatározza a törvény.
Az áfa rendszerében azok az ingyenes ügyletek adókötelesek, amelyeket a törvény ellenérték fejében teljesített értékesítésnek minősít.
A 11.§. (1) bekezdése szerint, ellenérték fejében teljesített termékértékesítés az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
A törvény e rendelkezése olyan termékátadási, felhasználási jogcímeket is adóztatási pontnak - ellenérték fejében történő termékértékesítésnek - minősít, amelyekhez ellenszolgáltatás nem kapcsolódik, azonban a termék beszerzéséhez, illetve a felhasználáskori formájában történő beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt részben, vagy egészben adólevonási jog illette meg.
Az általános forgalmi adó, jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. A felsorolt esetekben, bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenység folytatása céljából történt, - ezért volt az adó levonható, - az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így levonható adó sem kapcsolódhat hozzá.
Tehát itt az adóalany kvázi végső fogyasztóként jelenik meg. A törvény ismertetett rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfát, de nem azáltal, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az adófizetési kötelezettséget.
Az áfa-törvény 14. §-ának (1) bekezdése értelmében, ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
Tehát alapvetően kétféle térítés nélküli szolgáltatásról beszélhetünk:
- az egyik esetben ingyenes használatba adásról beszélhetünk,
- a másik esetben szolgáltatást nyújtunk ingyenesen.
Az első esetet termékértékesítésként adózzuk. A másodikat pedig szolgáltatás értékesítéseként.
Ha az ingyenes szolgáltatásunk a vállalkozásunkon kívüli szükségletet fedez, akkor azt a vállalkozásból kivontuk. Nem az adóalanyiságot szolgálja. Ezért be kell fizetni a már levont adót.
A régi törvényhez képest a főszabály alóli kivételeket is jelentősen csökkentették. Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.
Áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is alkalmas.
Kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5000 forintnak megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedéskori - adót is tartalmazó - szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani.
Figyeljünk fel a "vállalkozás céljára tekintettel" kifejezésre! Tehát nem a nőnapi virágcsokor vagy csokoládé jelenti az adómentes kis értékű ajándékot, hanem a vállalkozási célból adott 5000 forint fogyasztói árat meg nem haladó termék.
Tehát ezekben az esetekben az átadáskor nem kell felszámítani általános forgalmi adót, mert ezek jelentik a kivételt az ingyenes termékátadások közül.
Ezen kívül minden ingyenes átadás, amelyhez adólevonási jog kapcsolódott, a térítés nélküli átadásakor vagy nyújtásakor adókötelessé válik.
Lényegében itt a gazdasági tevékenység köréből történő kivonás keletkezteti a végső fogyasztó státuszát, ha beszerzéskor pont arra alapozva vontuk le az adót. Most azt kell visszafizetni.
A felszámítandó általános forgalmi adó alapjára vonatkozó előírásokat az áfa-törvény 68. és 69.§-ában találunk.
Ingyenes termékértékesítésnél az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
Ingyenes szolgáltatásnyújtáskor pedig az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
A törvény értelmében az adó alapjába minden az áfától különböző adó, vám, és egyéb kötelező jellegű befizetés beletartozik. Pl. a jövedéki adó alá tartozó termék értékesítésekor az adó alapjába a jövedéki adó is beletartozik, vagy környezetvédelmi termékdíjas termék értékesítésekor az adó alapjának része maga a környezetvédelmi termékdíj is. Beletartoznak az adó alapjába a járulékos költségek is, pl. szállítás, biztosítás, stb. Tehát természetesen a beszerzési árat is terhelik.
Ezek lényeges változást jelentenek az előző évekhez képest, hiszen a (régi) beszerzési ár vagy bekerülési érték képezi a fizetendő adó alapját.
Lényeges változás tehát 2008-tól, hogy ha olyan terméket adunk át, vagy olyan szolgáltatást nyújtunk ingyenesen, melynek előzetesen felszámított adója levonható volt, akkor most az átadás a beszerzési ár illetve a bekerülési érték alapján adóköteles.
Így van ez abban az esetben is, ha adományozunk, például közhasznú szervezetnek, kiemelkedően közhasznú szervezetnek, egyháznak, alapítványnak stb. Tehát a közcélú adomány is áfás ügylet, ha levonható áfa kapcsolódik hozzá.
Az összkép felvázolásához megjegyzem még, hogy az idézett jogszabályhelyek alapján adókötelessé váltak olyan ingyenes átadások is, melyeket valamely jogszabály ír elő, vagy önkormányzati
vagyonátadást jelent, illetve a kötelespéldány is.
Üdv: P.Zsuzsa