Kedves István!
Köszönjük ezt a lovagiasságot, figyelmességet. Ilyenkor egyre jobban meg vagyok győzödve, hogy itt egy nagyon jó közösség kovácsolódott és nagyon jó érzés ehhez a közösséghez tartozni. Megosztok veletek egy aranyos kis irományt, amely néha ezt a mi kis közösségünket is jellemzi. Ezzel köszöntve mindenkit, akinek valamilyen kötödése van a mai naphoz.
"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."
>Kunitzer Szonja<
Üdv.mindenkinek:Jutka