Szia Kata!
Ne húzd fel Magad - nem éri meg. Ismerem és is a piacot - nehogy azt gondold, hogy Nekem nem volt már ilyen! Amit írtam azt azért írtam és ha jól belegondolsz igazat is adsz nekem, mert az önfejű ügyfelek helyett senkinek sem javaslom, hogy a saját bőrét és pénztárcáját vigye a vásárra. Tényleg le kell írni (ez sem szokott tetszeni!) hogy mi az amit az ember másképpen csinálna. Onnantól övé a felelősség. Én egészen biztosan nem dolgoznék azért, hogy a büntetést rám lehessen kiszabni illetve nem is tudok maximális bizalom nélkül. Tudom, hogy vannak vállalkozók, akik a könyvelőjükben az ellenséget látják - de nekik nem érdemes dolgozni. Jellemzően ők a munka díját is sajnálják és elvárnák, hogy mi fizessünk Nekik, hogy végezhetjük a vállalkozásuk könyvelési munkáját. Azt gondolom, hogy az ember "tűréshatárát" sok minden befolyásolja. Például a munkája megbecsülése, a végzett munka dijazása, stb., stb. - de van egy határ - ez mindenkinél más és más - amelyen túl már nincs az a pénz!
Egyébként miután "önbevallással" müködnek a vállalkozások - mindenki azt könyvel le amit akar - de attól még az nem biztos, hogy megállja a helyét. Oda kell vinni a könyvelést! - ezt szoktam én is mondani. A baj azonban az, hogy ezek a könyvelők - mert sajnos vannak ilyenek is- a munkájukért (?) nem vállalják a felelősséget, viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy aláássák a körültekintően és lelkiismeretesen dolgozó könyvelők becsületét és rontsák a szakma hitelét és leverjék az árakat.
Üdv: P.Zsuzsa