Szia!
Amennyiben az adós áfa fizetésére kötelezett adóalanynak minősül, de az árverési vevővel
szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosult félként közvetlenül nem ő lép fel,( APEH az árverező)
az általa teljesített termékértékesítés adóalapjául az őt megillető vételárfelesleg szolgál,
ami történetesen lehet 0 is, ha az adóssal szembeni követelés magasabb, mint az árveréskor
kifizetett vételár. az általános forgalmi adó esetében az önadózás elve érvényesül, az áfa-kötelezettség
fennállásának megállapítása az adós feladata. Következésképpen a végrehajtónak nem kell
vizsgálnia, hogy az árverésen a konkrét vagyontárgyra nézve az értékesítés áfa-kötelezettsége
fennáll-e vagy sem.
Az adós az általános szabályok szerint köteles az értékesítésről számlát, vagy egyszerűsített
számlát kibocsátani.
A számlában vagy egyszerűsített számlában a vételárfelesleget mint az áthárított adót is
tartalmazó végösszeget kell feltüntetni. Az árverési vevőnél a felszámított adó összegét
értelemszerűen kizárólag ezen okirat igazolja, így az árverési jegyzőkönyv önmagában
bizonylatként nem fogadható el.
Érdekes eset azonban, hogy közben a vállalkozás megszünt. Én kivezetném a könyvekből az eszközöket, ( bevétel= szerzéskori nettó érték - eddig elszámolt értékcsökkenés - költség= a még el nem számolt értékcsökkenés) Amennyiben a vállalkozó áfa fizetésre kötelezett a bevétel után az áfát meg kell fizetni. Ez valószínú az adósságát növeli, így feltehetően az árverés befolyt összegéből kell ezt is, valamint az esetleges végelszámoláskor ( 771-en) kimutatott eredményt terhelő adót is fedezni.
Így mivel már leadóztál tulajdonképpen az eszközök után a megszünéskor, az eszköz értékesítés ( árverési felesleg) adózott jövedelem. A 753-ason a 771-esen kimutatott adót vezeted le. Ez legfeljebb ingó értékesítés, aminél belép a 200 ezres határ, ha a szerzéskori érték viszont magasabb mint az eladási akkor itt sem keletkezik jövedelem.
Talán gondolatébresztőnek megfelel amit írtam, további jó fejtörést.
Üdv.
