Az előleg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 59. §-a szerint annak átvételének, jóváírásának időpontjában adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Amennyiben az ellenérték, valamint annak részét képező előleg összege, és így az adó alapja idegen fizetőeszközben van kifejezve, az előleg forintra történő átszámításához az áfatörvény 80. § (1) bekezdés a) pontja szerint, a fizetendő adó megállapításának időpontjában érvényes 80. § (2) bekezdése szerinti árfolyamot kell alkalmazni.
Az 59. § különös szabálya szerint már az ügylet áfatörvény szerinti teljesítését megelőzően adófizetési kötelezettség keletkezik az előlegként kapott összeg után, erre tekintettel az ügylet áfatörvény szerinti teljesítésekor az előleg tekintetében már nem keletkezik újabb adófizetési kötelezettség. Ezzel a 80. § szabálya is összhangban van, mivel annak (1) bekezdés a) pontja alapján az előleg átvételekor érvényes árfolyamot rendeli el alkalmazni, a c) pont pedig egyéb esetben (ideértve az előleggel érintett ügyletet is, a fennmaradó kötelezettség tekintetében) az ügylet teljesítésekor érvényes árfolyam alkalmazását írja elő.
Ennek megfelelően, előleg fizetése esetén az áfatörvény 80. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a fizetendő adó megállapításakor (előleg esetén ez az áfatörvény 59. §-a értelmében az előleg átvételének, jóváírásának időpontjában) érvényes, a 80. § (2) bekezdése szerinti árfolyam alkalmazandó a külföldi fizetőeszközben kifejezett előlegszámla adóalapjának forintban történő meghatározásakor. Természetesen az előlegszámlában a fizetendő adó összegének forintban történő feltüntetéséhez szükséges számítást is ezen az árfolyamon kell elvégezni.
Az ügylet teljesítéséhez kapcsolódó adókötelezettség megállapításakor az áfatörvény 80. § (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése alapján kell megállapítani az adó alapjának, illetve az adó összegének kiszámításához szükséges árfolyamot.
A teljesítéskor az ügyletre vonatkozó számlában – mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban, külön-külön képez adóalapot – az adóalapot meg kell bontani, tekintettel arra, hogy az adó alapjának forintra történő átszámításakor az előlegre és a fennmaradó összegre különböző időpontban érvényes árfolyam alkalmazandó.
A külföldi fizetőeszközben kifejezett adóalap esetében, az ellenérték-fizetési kötelezettség devizában fejezendő ki, a forintban történő meghatározás az áfatörvény 172. §-a alapján a számlán kötelezően forintban szerepeltetendő adóösszeg meghatározásához (és az adóbevalláshoz) szükséges és alkalmazandó.
Az előzőekből következően az előleg után már megfizetett áfa összegét az előleg átvétele, jóváírása és az ügylet áfatörvény szerinti teljesítési időpontja közötti árfolyamváltozás már nem befolyásolja.
(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 8282/1/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4007002342/2008.)
Üdv: Böbe