Tisztelt Dr. Szabó Máté Úr! Tárgy: panasz végrehajthatatlan és betarthatatlan jogszabály tárgyában
x.y. , a Pénzügyminisztérium által regisztrált számviteli szolgáltató, okl. közgazdász (pénzügy szak) és vállalatgazdálkodási üzemgazdász vagyok. A 2010. január 01. napjától hatályos, könyvelő irodánk ügyfelei között megtalálható egyéni vállalkozókat és a társas vállalkozások főfoglalkozású tagjait érintő adó- és járulékfizetési szabályok végrehajthatatlanságát és betarthatatlanságát érintően kívánok Hivatalánál panaszt tenni.
A jelenleg hatályos adó- és társadalombiztosítási törvények (Szja. és Tbj. tv.) az alábbiak szerint határozzák meg a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségét:
„SZJA tv.: 16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.
........
(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
(5) Ha a vállalkozói kivét nulla vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói osztalékalapból a (7) bekezdés szerint megállapított jövedelem, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivét-kiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemző keresetet.
(6) Az egyéni vállalkozó a kivét-kiegészítést - a jövedelemszerzés időpontjának az adóév utolsó napját tekintve - adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
……..
(8) Az egyéni vállalkozó a tevékenységére jellemző keresetének meghatározásánál figyelembe vett körülményekről, szempontokról feljegyzést készít, amelyet az adózással összefüggő iratok részeként kezel, és az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőriz.”
„Tbj. tv: 29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után fizeti meg. Átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.”
SZJA tv. 3. §:
„……
9. Szokásos piaci érték: az az ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot és a tevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díjazását is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci értéket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
….
e) személyes közreműködői, egyéni vállalkozói tevékenység esetében választható továbbá
ea) az az ellenérték, amely - a személyes közreműködő, az egyéni vállalkozó képzettségét, szakmai gyakorlatát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt (pl. betegség, hatósági intézkedés miatt) stb. figyelembe véve - a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmű tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné;
vagy
eb) a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és az ea) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság,
vagy
ec) a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és az ea) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság,
……..
86. A tevékenységre jellemző kereset: a magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás.”
Fentiek alapján kellene az érintett vállalkozásoknak a vállalkozó saját személyére vonatkozó adó- és járulékalapjukat, ezáltal az APEH felé teljesítendő fizetési kötelezettségüket meghatározni, valamint olyan nyilvántartással alátámasztani mindezt, amely szerintem lehetetlen elvárás.
Lehetetlen elvárás a tevékenységre jellemző kereset meghatározásához szükséges, az adózási elévülési időn belül megőrizendő feljegyzés elkészítése, mivel az ehhez szükséges megbízható információk nem léteznek, vagy egy mikro-, kis- és középvállalkozással szemben lehetetlen feltétel támasztása. Ugyanis az egyes vállalkozások, akik egymásnak egyben konkurensei is, a saját üzleti érdekeik ellen cselekednének, ha egyes költségelemeiket – így a személyes jövedelmük nagyságát – egymás tudomására hoznák. A különféle állami hatóságoknál (pl. KSH vagy ÁSZF) létező statisztikai adatok pedig nem teljeskörű adatfelvételen alapulnak, így azok megbízhatósága erősen megkérdőjelezhető, ill. mint statisztikai átlagok, nem is képesek az egyes vállalkozások eltérő hatékonyságát, eltérő földrajzi piaci környezetét, eltérő üzleti feltételeit tükrözni.
Gyakorlatilag a törvényalkotó egy statisztikai átlag meghatározására kényszeríti a vállalkozásokat. Statisztikai átlag alapján való adóztatás és járulékfizetés pedig szerintem sérti az Alkotmány 71/I §-át, miszerint :
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Véleményem szerint a fentiekben idézett törvényi rendelkezések, illetve az Alkotmány által egyértelműen megfogalmazott elvárás a személyes jövedelmi viszonyoknak megfelelő közteherviselésről egymással feloldhatatlan ellentétben állnak. A statisztikai átlag semmi esetre sem tükrözi a személyes jövedelmi viszonyokat.
Azt eddig is tudtuk és nem is vitatjuk, hogy az önadózás nem alkotmányellenes. Az önadózást, mint adótechnikát elsősorban akkor alkalmazza a jogalkotó, ha az adózó számára pontosan rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek alapján az adózó meg tudja állapítani az adó alapját, s amelyből ki tudja számítani az adót. A piaci kereset alapú közteherviselés önadózással való párosítása a jelen szabályozási környezetben ugyanakkor azt eredményezheti, hogy az adózó az általa pontosan nem ismert, eleve bizonytalan összegű, vélelmezett jövedelem bevallására köteles, s ez a bevallásában feltüntetett összeg képezi az adófizetési kötelezettsége, illetve az adóellenőrzés alapját. Ezzel pedig szükségszerűen együtt jár az is, hogy az adózó szankcionálhatóvá válik, ha a jövedelmének általa bevallott piaci értéke az SZJA és a Tbj. tv-ben meghatározottnál kevesebb , mint amit az adóhatóság — ellenőrzés eredményeként — az adó alapjául szolgáló piaci keresetként utóbb megállapíthat.
Az adó- és járulékfizetés alapjául szolgáló, piaci keresetként elérhető érték bizonytalan, akár 30-80 százalékos ingadozást mutathat. A törvény azonban önadózással párosítja ezt, amivel a piaci kereset bizonytalanságából eredő kockázatot egyoldalúan az adóalanyokra hárítja, ami sérti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság ugyanezért találta alkotmányellenesnek azokat a szabályokat az ingatlanadóval kapcsolatban, amelyekből nem egyértelmű, milyen értéket kell adóalapnak tekinteni,
Az SZJA és a Tbj tv. tehát arra kötelezi az adóalanyokat, hogy adófizetési kötelezettségüket egy általuk megjelölt, vélelmezett, utóbb a hatóság által vizsgálható értéken alapuló, s ezért nem, vagy legalábbis nem feltétlenül helyes értéket tükröző adóbevallás alapján teljesítsék. Ráadásul mindezért a törvényalkotó, — ha alulbecslés történik —, egyoldalúan az adóalanyokra hárítja a felelősséget.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a jogállamiság alapvető ismérve a jogbiztonság, amely nemcsak „az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is” (ABH 1992, 59, 65.). A 11/1992. (III. 5.) AB határozat szerint „a jogbiztonság az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek.” (ABH 1992, 77, 84.) A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság továbbá megállapította: „Alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.” (ABH 1997, 299, 301.) Az Alkotmánybíróság a 47/2003. (X. 27.) AB határozatában többek között megkövetelte azt is, hogy a jogszabály világosan kijelölje az adott jogintézmény alkalmazásának kereteit (ABH 2003, 525, 549-550.)."
A jogalkotó az SZJA tv. 16. § (5) és (6) bekezdésében ugyan lehetőséget ad az átlagtól való eltérésre a ténylegesen realizált jövedelem mértékéig, ez azonban véleményem szerint a tulajdonjog indokolatlan és ugyancsak alkotmányellenes korlátozása. Ugyanis a szabad vállalkozás joga magában foglalja a vállalkozás eredménye feletti szabad rendelkezés jogát is.
Alkotmány: 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is általános érvénnyel leszögezte, hogy az állam akkor nyúlhat valamely alapvető jog korlátozásának eszközéhez, ha másik jog érvényesülése más módon nem érhető elé; a korlátozás ez esetben is csak olyan arányú lehet, amennyi a másik jog érvényesítéséhez feltétlenül szükséges. Jelen esetben a törvényalkotó az adóhatóságnak biztosított korlátlan mérlegelési jog biztosításával az egyértelmű adó- és járulékszabály megalkotása helyett véleményem szerint a vállalkozások tulajdonjogát – mint alapvető jogot – indokolatlanul és túlzott mértékben korlátozza.
A tulajdonjog korlátozása – fejtette ki az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) AB határozatában – „csak akkor alkotmányellenes, ha elkerülhetetlen, tehát kényszeritő ok nélkül történik, továbbá a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan”.
A korlátozással elérni kívánt cél jelen esetben az adó- és járulékbevételek növelése, ami érhető és preferálható cél. De egyértelműen aránytalannak tekinthető. Ugyanis egy vállalkozást arra kényszeríteni, hogy akár teljes nyereségét fordítsa adó- és járulékfizetésre a jövőbeni tervezett vagy szükséges fejlesztései kárára, mind a tulajdonhoz való jogot, mind a szabad gazdasági verseny jogát sérti.
Alkotmány : 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Tisztelt dr. Szabó Máté Úr!
A tevékenységre jellemző kereset meghatározásával kapcsolatban több APEH-revizorhoz is fordultam azzal a kérdéssel a napokban, hogy segítsenek meghatározni több ügyfelünk, pl. egy állatorvos vagy háziorvos, ügyvéd piaci keresetének egzakt, az adó- és járulékfizetése alapjául szolgáló keresetét, hogy fizetési kötelezettségeiknek a törvényi előírásoknak megfelelően tudjanak eleget tenni. Választ ők sem tudtak adni a kérdésemre. Ez pedig számomra egyértelműen azt jelenti, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás a Jogalkotási törvény alábbi rendelkezéseit sérti
18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.
(2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.
(3) Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű.
Azaz az SZJA és Tbj. törvények hivatkozott részei esetében elmaradt a szabályozás várható hatásának elemzése, a végrehajtás feltételeinek felmérése és a világos és közérthető megfogalmazásra sem törekedtek, mivel az átlag adófizetőknél jóval nagyobb szakértelemmel rendelkező könyvvizsgálók, adószakértők, könyvelők sem tudják, hogy tulajdonképpen jelen helyzetben hogyan is hajtsák végre a törvényeket, ügyfeleiknek milyen konkrét információt adjanak. Itt kívánom megjegyezni hogy nemcsak az APEH-revizorok nem tudtak a kérdéseimre válaszolni, hanem az elmúlt hetekben ilyen kollegával sem találkoztam.
Tisztelt dr. Szabó Máté Úr!
Fentiek alapján tisztelettel kérem, hogy a hatályos törvényi szabályozást megvizsgálni szíveskedjen, amennyiben panaszomnak van létjogosultsága, kérem a lehetséges intézkedéseket tegye meg.
Különös tekintettel arra, hogy az APEH honlapján levelem írásának perceiben az alábbi fenyegetés jelent meg:
A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás nem elvárt vagy vélelmezett jövedelem, hanem a személyesen közreműködő tag által, illetve az egyéni vállalkozó által a jogállására tekintettel ténylegesen elért jövedelemnek (a személyes közreműködői díj és a kapott vagy fizethető osztalék, illetve a vállalkozói kivét és vállalkozói osztalékalap együttes összegének) a közteher-fizetés jogcíme szempontjából meghatározott azon része, amely az adott jogállásban folytatott tevékenység eredményének tudható be, és ezért annak megfelelő közterheket kell viselnie.
A piaci viszonyoknak megfelelő díj megállapításának módszerét az adózónak kell kiválasztania olymódon, hogy azt ellenőrzés esetén – ellenkező bizonyítás hiányában – elfogadhatóan alá tudja támasztani. Ehhez a Szja törvényben a szokásos piaci érték (ellenérték) meghatározására szolgáló módszerek bármelyikét alkalmazhatja [Szja tv. 3. § 9. pont].
http://www.apeh.hu/adoinfo/szja/tev_jellemzo_kereset.html?wa=ADO1002
Jelen APEH által közzétett – jogilag egyébiránt irreleváns – tájékoztatás is alátámasztja a panaszomban írt aggályokat: az adóhatóság arra készül hogy akár évek múltán önhibájukon kívül is rendkívül súlyos bírságokkal járhat az érintettek számára. Erre készül, mindannak ellenére, hogy az ingatlanadó vonatozásában az ilyen törvényi szabályozást az Alkotmánybíróság már alkotmányellenesnek minősítette az alábbi indok alapján:
„ hogy adófizetési kötelezettségüket egy általuk megjelölt, vélelmezett, utóbb a hatóság által vizsgálható értéken alapuló, s ezért nem, vagy legalábbis nem feltétlenül helyes értéket tükröző adóbevallás alapján teljesítsék”
Egyben kérem, hogy adataimat bizalmasan szíveskedjen kezelni.