A megbízó az értékesítendő terméket bizományba átadja a bizományosnak, a bizományos úgy értékesít, hogy a vevőt nem hozza össze az eladóval (a megbízóval), gyakran a vevő és az eladó nem is tud egymásról (ezt a módszert bizományi áruházi konstrukciónak is nevezhetjük).
Értékesítés bizományos közreműködésével
- Az eladó a bizományos - és nem a vevő (megbízó) - nevére állítja ki a bizományi ügylet keretében beszerzésre kerülő termékekről (árukról) a - saját szigorú számadási kötelezettsége alá vont - számlát, és ezen számla alapján könyveli a termékek (az áruk) értékesítését és számol el árbevételt
(könyvelési tétel: T 311 - K 91-92, 467).
- A bizományos az eladótól a vevő (a megbízó) nevében átvett termékek (áruk) beszerzését könyveli az eladótól kapott, a bizományos - mint vevő - nevére szóló számla alapján
(könyvelési tétel: T 261, 466 - K 454), majd a bizományos állítja ki a - saját szigorú számadási kötelezettsége alá vont - számlát a vevő (a megbízó) nevére, és ezen számla alapján könyveli a termékek (az áruk) értékesítését, számol el árbevételt
(könyvelési tétel: T 311 - K 91-92, 467) és eladott áruk beszerzési értékét
(könyvelési tétel: T 814 - K 261).
A vevő (a megbízó) a nevére szóló, a bizományos által kiállított számla alapján könyveli a bizományi ügylet keretében történt beszerzést (az importbeszerzést is) az általános előírások szerint
(könyvelési tétel: T 161, 21-22, 26-28, 466 - K 454).
Megjegyzés: Az Szt. szerint árbevételt csak az számolhat el, aki terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, és az erről kiállított számlán kibocsátóként (eladóként) az ő neve szerepel, a kiállított számlát a kibocsátó - az adóigazgatási azonosításra alkalmas módon - szigorú számadási kötelezettség alá vonta. Az Szt. szerint eszköznövekedést, illetve költséget, ráfordítást csak olyan számla alapján lehet elszámolni, ahol a számlán, az egyszerűsített számlán vevőként az a vállalkozás szerepel, amelynél az eszköznövekedés bekövetkezett, illetve ahol a szolgáltatást igénybe vették. Ez az előírás a bizományi ügyletek elszámolására is érvényes.
Fenti elszámolás a számviteli levelek 21., ill 15.számából való.
bizományi ügyletek könyvviteli elszámolásánál általános szabálynak kell tekinteni, hogy
- a(z áru)készletet mindig a készlet tulajdonosának (a megbízónak) a könyveiben kell elkülönítetten kimutatni,
- az árbevételt a teljesítés (az értékesítés) időszakában kell elszámolni.
Az előbbiekből következően indokolt, hogy a bizományos a megbízótól értékesítésre átvett árut a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban ellenszámla alkalmazásával kimutassa.
A megbízó és a bizományos a bizományosi szerződés teljesítésének feltételeiről és időpontjáról a szerződésben állapodik meg.
a megbízó az értékesítendő termékeket bizományba átadja a bizományosnak. A bizományos a bizományba átvett terméket a saját nevében - a megbízó javára - értékesíti közvetlenül úgy, hogy a vevőt nem hozza össze a megbízóval (az eladóval). A bizományos a vevő részére a saját nevében állítja ki a számlát, és számolja el annak alapján a teljes összeget az értékesítés árbevételeként. (Ha a bizományos készpénz ellenében értékesíti a megbízótól átvett termékeket, akkor a bizományosnál a fizetendő áfával csökkentett készpénzbevételt kell árbevételként elszámolni.) E módszer mellett a bizományos úgy számolja el az értékesítés árbevételét (fizeti az áfát), mintha a saját tulajdonát képező termékeket értékesítette volna. Ennek rendezéséhez a bizományos a szerződésben meghatározott módon és időben (a kérdezőnél negyedévenként) értesíti a megbízót a bizományba átvett termékek értékesítéséről. A megbízó pedig ezen értesítés alapján számlázza a bizományos felé a bizományba átadott - és a bizományos által már értékesített - termékek szerződésben rögzített értékét, és számolja el az értékesítés árbevételét.
