Szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani Enikő válaszát.
Az egyértelmű, hogy bármilyen költség csak megfelelő bizonylat alapján számolható el költségként. A bizonylattal szembeni követelmények egyrészről a számviteli törvényből, másrészről az adótörvényekből fakadnak. A leglényegesebb, hogy egyértelmű legyen az, hogy az adott költség a társaság érdekében merült fel (szemben bármilyen magáncéllal). Ennek a legegyszerűbb formája a társaság nevére kiállított számla. Külföldi utazások esetében gyakran nehezen megoldható egy névre kiállított számla beszerzése, de ilyenkor megfelelő lehet például a külföldi kiküldetési rendelvény (!) nyomtatványon szereplő kimutatások alkalmazása a felmerült költségek biznylatainak mellérendelésével és a felelős vezető engedélyezésével illetve jóváhagyásával.
Az átváltást illetően, ha nincs az átváltást igazoló külön bizonylat, de a vásárolt jeggyel kapcsolatos fent körülírt bizonylat rendben van, akkor a költség elszámolható. Amióta Magyarországon liberalizálták a devizás ügyleteket, semmilyen érvényes törvény vagy rendelkezés nem korlátozza ugyanis, hogy a dolgozó, ügyvezető,. stb. a saját pénzét (vagy akár a társaságtól felvett előleget), amiből a társaság költségét megelőlegezi, hogyan, mikor, mennyiért váltja át. Ha van átváltási bizonylat, akkor az azon szereplő árfolyamon kell forintra váltani a jegy árat, ha nincs ilyen bizonylat, akkor a társaság (számviteli politikában illetve házipénztár kezelési szabályzatában rögzített) döntése alapján például az aznapi MNB középárfolyamon, vagy a folyószámlavezető bank valuta eladási árfolyamán, stb. Fontos a következetesség elvének betartása.
Remélem segítettem. Ha a fentiek valamely része nem tisztán érthető, szívesen megpróbálom jobban megmagyarázni (kindek@t-email.hu).
Üdv.
kindek