Szerző: szenilla » csüt. jan. 01, 1970 1:00 am
Amiben segítséget kérek: román állampolgár Magyarországon bt.-t alapított. Beltag, ügyvezető.
A konkrét kérdés:
Szerző: ducheniko » kedd aug. 29, 2006 9:40 am
Kedves szenilla!
A valutát természetesen azon az árfolyamon kell átszámítani, amelyiken a pénzváltó vagy pénzintézet eladja. Erről szükséges a bizonylat is.
A probléma inkább az, hogy az illetőnek, ha jól gondolom van egy magyarországi tartózkodási helye és alkalmanként hazautazik. Ha alkalmazotti státuszban dolgozna, akkor még járna is a költségtérítés hetente egyszer oda-vissza útra a jegy értékének 86%-ra (2. osztály). De így csak akkor tudja elszámolni, ha igazolja, hogy hivatali útra ment.
Remélem segíthettem!
ducheniko
Szerző: szenilla » kedd aug. 29, 2006 1:51 pm
Szerző: ducheniko » kedd aug. 29, 2006 8:57 pm
Ha nincs bizonylat a pénzváltásról, mert ezt ugyebár legálisan csak úgy lehet kivitelezni, ha egy pénzváltónál megveszi a valutát akkor egyáltalán nem lehet elszámolni a jegyet. Külön probléma, ha nincs olyan bizonylat, amely a cég nevére szól a jegyvásárlásról. Hiszen itt nem alkalmazottról van szó.
Továbbá különbséget tennék a között is, ha az illető mondjuk Romániában tartózodik egy-két hetet majd Magyarországon néhány hetet és így tovább illetve, ha az illető mondjuk havonta egyszer hazaugrik egy hétvégére. Ez esetben nehezen bizonyítható, hogy üzleti célról van szó. Az első esetre inkább ráfogható, hogy üzleti ügyei elszólítják.
A helyzet megértéséhez egy egyszerű belföldi példát érdemes végiggondolni. Ha a tag mindennap bejár a cég székhelyére dolgozni nem jár neki amolyan költségtérítés féle. Ha az illetőnek van egy ideiglenes tartózkodási helye Budapesten és egyébként egy állandó lakhelye Debrecenben és minden hétvégén hazautazik az nem hivatali célú utazás. Ha mindezt rendszeresen teszi meg, tehát mondjuk csak hébe-hóba tartózkodik több napot Budapesten, akkor szintén más a helyzet!
Lehet, hogy léteznek a témában hivatali állásfoglalások vagy bírósági határozatok, de szerintem ez azért némileg szubjektív. Én a fentieket tudom megindokolni, de jó alappal azért sok minden megmagyarázható!
Remélem így már segítettem!
ducheniko
Szerző: kindek » szer. aug. 30, 2006 2:13 pm
Szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani Enikő válaszát.
Az egyértelmű, hogy bármilyen költség csak megfelelő bizonylat alapján számolható el költségként. A bizonylattal szembeni követelmények egyrészről a számviteli törvényből, másrészről az adótörvényekből fakadnak. A leglényegesebb, hogy egyértelmű legyen az, hogy az adott költség a társaság érdekében merült fel (szemben bármilyen magáncéllal). Ennek a legegyszerűbb formája a társaság nevére kiállított számla. Külföldi utazások esetében gyakran nehezen megoldható egy névre kiállított számla beszerzése, de ilyenkor megfelelő lehet például a külföldi kiküldetési rendelvény (!) nyomtatványon szereplő kimutatások alkalmazása a felmerült költségek biznylatainak mellérendelésével és a felelős vezető engedélyezésével illetve jóváhagyásával.
Az átváltást illetően, ha nincs az átváltást igazoló külön bizonylat, de a vásárolt jeggyel kapcsolatos fent körülírt bizonylat rendben van, akkor a költség elszámolható. Amióta Magyarországon liberalizálták a devizás ügyleteket, semmilyen érvényes törvény vagy rendelkezés nem korlátozza ugyanis, hogy a dolgozó, ügyvezető,. stb. a saját pénzét (vagy akár a társaságtól felvett előleget), amiből a társaság költségét megelőlegezi, hogyan, mikor, mennyiért váltja át. Ha van átváltási bizonylat, akkor az azon szereplő árfolyamon kell forintra váltani a jegy árat, ha nincs ilyen bizonylat, akkor a társaság (számviteli politikában illetve házipénztár kezelési szabályzatában rögzített) döntése alapján például az aznapi MNB középárfolyamon, vagy a folyószámlavezető bank valuta eladási árfolyamán, stb. Fontos a következetesség elvének betartása.
Remélem segítettem. Ha a fentiek valamely része nem tisztán érthető, szívesen megpróbálom jobban megmagyarázni (kindek@t-email.hu).
Üdv.
kindek
Szerző: gyergyoiistvan » szer. aug. 30, 2006 9:45 pm
Kindek!
Csak hogy az eredeti témánál maradjunk! Egy tulajdonos-ügyvezető nem adhat saját magának kiküldetési rendelvényt. Maximum, ha a tagok ilyenre felhatalmazzák, de gyanítom, hogy ez esetben ő a fő tulajdonos is! Különben egy a lényeg, ahogy Te is írtad, hogy igazolni tudja az út hivatali jellegét! Egyébként ennek az egésznek az az útja, hogy a tag besétál a bankba és felvesz a számlájáról egy kis valutát vagy ugyanígy kp.-ban, de lehet pénzváltó is. Aztán elkölti, amire szüksége van, de mindenről szerez bizonylatot. Ha nincs rajta név, akkor ír egy feljegyzést az útról és hozzátűzi a bizonylatokat. Másrészről, mégis hogyan gondoljátok hogy adunk az alkalmazottnak vagy tagnak egy kis pénzt Ft-ban majd visszavesszük az út végén amennyi maradt ő meg hoz egy csomó számlát valami más pénznemben. És ha a különbség pl. 100 Ft-ra rúg mondjuk euronként, akkor majd azt mondjuk, hogy kérem kicsit rosszul sikerült pénzt váltani, de mindez elmegy árfolyamveszteségbe? Egyszer-kétszer talán "vehetünk" az illető magánszemélytől valutát, de nem kéne belőle rendszert csinálni! Akkor ugyanis már akár üzletszerűnek is minősíthető a dolog az pedig már, ha jól tudom engedély nélkül törvénybe ütköző!
Üdv: Gyergyói István
Szerző: kindek » csüt. aug. 31, 2006 3:33 am
Kedves István!
A bizonylatolás általad felvázolt módja szerintem is rendben van. A valutaváltás kérdésben továbbra is fenntartom a korábban írottakat. Könnyen előfordulhat például, hogy az alkalmazott / ügyvezető / stb. cégügyben (üzleti úton) arra kényszerül (bár nem kényeszeríthető, de úgy alakul), hogy önszántából, saját pénzéből, valutájából hitelezi meg valamely a cég által elszámolandó költségét, például vonatjegyét. Ilyen esetben nem mindig tud az ember a váltásról bizonylatot csatolni. Ahogy írtam, ilyenkor jön a társaság következetesen alkalmazott elszámolási rendje (MNB közép árfolyam vagy folyószámlavezető bank árfolyama). Ha esetleg mégis volt az illetőnél forint előleg, akkor az elszámolás nyugodtan végtődhet különbséggel, amit rendezni kell. Az általad leírt, eurónkénti 100 Ft árfolyameltérés a fentiek szerinti elszámolási eljárásban nem fordulhat elő, erős túlzással éltél :-).
Üdv.
kindek
Szerző: gyergyoiistvan » csüt. aug. 31, 2006 11:36 am
Kedves Kindek!
Már majdnem egy véleményen vagyunk! A "túlzást" azonban azért írtam bele, hogy rávílágítsak az elv hibájára. Mert vagy megveszem tőle a teljes hiányzó Ft összeg után a valutát egy meghatározott áron vagy el kell fogadnom tőle, hogy a hiányzó Ft összeg fedezetére szóló más pénznemben kapott számlák ellenértéke fedezi a hiányzó összeget. Itt aztán már a különbség hajszálnyi a könyvelés technikájában meg aztán semmi!
Mégis, ha az illető valutában fizetett, akkor valahol csak át kellett váltania nem? Ha pedig átváltotta arról lennie kellene bizonylatnak is igaz?
Egy a lényeg, ne legyen rendszeres a dolog! Egyébként semmiségen vitatkozunk, de örülök, hogy van legalább egy-két szakember akivel ilyesmiről is el lehet diskurálni!
Üdv.: Gyergyói István
Vissza: Juttatások, költségtérítések
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 14 vendég
