Adófórum

Adózási és számviteli információk

magyar adóztatás rendje

Juttatások, költségtérítések

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: bettike80 » csüt. jan. 01, 1970 1:00 am

<>Sziasztok! Most fogok vizsgázni és a segítségeteket szeretném kérni a következő tételhez: Ismertesse a magyar adóztatás rendjét, általános jellemzőit, funkcióit és alapelveit; a vállalkozást és a magánszemélyt terhelő adókat! Ha esetleg tudtok honlapcímet, ahol ezt megtalálom az is nagyon jó lenne. Segítségeteket előre is köszönöm

 

bettike80
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:15 am

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: ruszinzsolt » szer. máj. 09, 2007 7:26 am

A kédést feltevő tanárnak fogalma sincsen az adózás rendjének mibenlétéről, mivel annak nincsenek funkciói és általános jellemzői. Általában egy épületnek szoktak ilyenje lenni. Alapelvek viszont vannak. Lásd alább. Gondolom ez azonban kevés, mert vélhetőleg a törvény főbb előírásainak bemutatására vonatkozik a kérdés, ehhez azonban olyan lexikális tudás kell, amivel kevesen rendelkeznek. Javaslom, hogy biflázza be az Art. minden szakaszát. A HVG-ben ez kb. 50 (!) apróbetűs oldal.

A teljes törvényszöveg elérhető itt: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=A0300092.TV

 

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Alapelvek

1. § (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.

(2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.

(3) Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.

(4) Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik, a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni.

(5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.

(6) Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.

(7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

(8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

(9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt.

2. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg.

 
ruszinzsolt
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:15 am

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: gyergyoiistvan » szer. máj. 09, 2007 7:39 am

Az én válaszom inkább gyakorlati lesz. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit is várhatnak tőled! Valószínű az adóztatásra, mint funkcióra gondoltak, de ahogy Zsolt is írta idióta a kérdés. Valószínű azt akarják tőled, hogy mondj el mindent amit az "adó"-ról tudsz valami rendszerbe foglalva.

Mindenképpen vedd számba, hogy Magyarországon milyen adók (adónemek) vannak. pl HVG adó 2007 különszám, de a Dashöfer Kiadó is biztosan tud valamit ajánlani. Nézd meg, hogy ezek mit és kit adóztatnak. És hogy meglegyen a megfelelő lexikális tudás is mindenképpen fogadd meg Zsolt tanácsát, próbálj meg minél többet megtanulni a fenti alapelvekből is.

Üdvözlettel: Gyergyói István

gyergyoiistvan
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:12 am

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: gyergyoiistvan » szer. máj. 09, 2007 7:42 am

Még csak annyit, mert ezen a vonalon talán el tudsz indulni, hogy vannak "tételes" adók, mint például jövedéki és regisztrációs, vannak forgalmi típusúak itt az ÁFÁ-t kell megemlíteni és vannak nyereség típusúak, mint a társasági adó és a különadó. Ez utóbbiról mindenképpen beszélj, mert új. És vannak jövedelmet adóztatóak, mint a személyi jövedelemadó.

gyergyoiistvan
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:12 am

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: bettike80 » szer. máj. 09, 2007 8:39 am

Köszönön a gyors válaszokat :) Megpróbálok ezekből, ezek alapján felkészülni
bettike80
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:15 am

magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: garbo50 » szer. máj. 09, 2007 1:07 pm

Adó

Az adó magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres (esetenként rendkívüli) anyagi – leginkább pénzbeli – juttatás.

Korunkban a „felettes hatalom” szerepét az állam vagy az önkormányzatok, illetve ezek szervei töltik be. Ezen szervek az adókon kívül más kötelező juttatásokban is részesülnek; az adókat ezektől (pl. a járulékoktól és az illetékektől) az különbözteti meg, hogy az adófizetőknek befizetésükért cserébe nincs joguk ellenszolgáltatást kérni. Az adózás kötelező jellegét napjainkban törvények biztosítják.

Közgazdasági szempontból az adók a háztartási és vállalati szektor, valamint a külföld által az államnak folyósított transzferek. A mikroökonómia az adóknak az egyes piacok működésére, a makroökonómia pedig különféle összgazdasági változókra, például a GDP-re, a fogyasztásra vagy a munkanélküliségre gyakorolt hatását vizsgálja.

Közvetlen és közvetett adó
Közvetlen (egyenes) adó esetén az adóalany megegyezik azzal a személlyel, akit gazdasági értelemben az adó terhel. Ilyen adófajta például a vagyonadó.

Közvetett adóról beszélünk, ha az adóalany különbözik az adóteher viselőjétől; például az általános forgalmi adó esetében az adót az érintett termék vagy szolgáltatás eladóinak kell megállapítani és megfizetni (tehát ők az adóalanyok), viszont az adó összegét áthárítják, így az végső soron a fogyasztót terheli.

Progresszív, proporcionális és degresszív adó
Az átlagadókulcs mértékének az adóalap függvényében történő változása határozza meg, hogy egy konkrét adófajtát a fenti három közül melyik csoportba sorolunk.

Progresszív adóról beszélünk, ha az átlagadókulcs nő az adóalap emelkedésével. Ez akkor valósulhat meg, ha a határadókulcs is növekszik, legalább egy alkalommal. A progresszív adó lehet lineáris (amikor az átlagadókulcs növekedése egyenletes) vagy sávos (amikor a határ-, és ezáltal az átlagadókulcs emelkedésében „ugrások” tapasztalhatók). Utóbbira jó példa a magyarországi személyi jövedelemadó rendszere.

Proporcionális adó (flat tax) esetén az átlagadókulcs konstans. Ez természetesen azt jelenti, hogy a határadókulcs is azonos minden adóalap mellett. Proporcionális adó például az általános forgalmi adó.

A degresszív adók az előző két csoporthoz képest ritkának mondhatók; ezeknél az átlagadókulcs az adóalap növekedésével csökkenő tendenciát mutat. Megvalósulhat ez például úgy, hogy adóalaptól függetlenül minden adóalanynak ugyanazt az összeget kell befizetnie.

Mikroökonómiai megközelítés
A mikroökonómia az adókat a piacok működését befolyásoló külső tényezőkként kezeli. Ebből a szempontból az adók két csoportra oszthatók: olyan adókra, amelyek megváltoztatják a racionális piaci szereplők viselkedését, és így hatással vannak a piaci egyensúlyra; és olyanokra, amelyek ugyan befolyásolják az egyes piaci szereplők jólétét, de – legalábbis bizonyos feltételek mellett – az egyensúlyt változatlanul hagyják.

Utóbbi csoportba tartozik például a monopólium profitját terhelő fix összegű adó. Ha a monopolvállalat profitja minden kibocsátási szinten és minden ár mellett ugyanazzal a konstans összeggel csökken, akkor továbbra is ugyanazt a kibocsátás–ár kombinációt választja, mint korábban. Vagyis az adónak nem volt hatása a piaci viszonyokra, csak jövedelem-átcsoportosítást jelentett a monopolistától az állam irányába. (Persze ez csak akkor igaz, ha az adó nem volt nagyobb a profit egészénél; ez utóbbi esetben ugyanis a monopolvállalat csődbe menne.) Bonyolultabb eszközökkel, de belátható az is, hogy – számos feltétel teljesülése esetén – a vagyonadó, bár közvetlenül befolyásolja a piaci döntéseket, összességében nincs hatással a piaci mechanizmusok Pareto-hatékonyságára.

Az előbb leírtaktól nagymértékben különböznek a forgalmi és jövedelemadók, amelyek végső soron a termékek és szolgáltatások, illetve a munkaerő piaci árába épülnek be. Ha egy jószág eladóit az állam a jószág minden egyes egységének értékesítése után konstans t összegű adó befizetésére kötelezi (ezt mennyiségi adónak szokás hívni, ellentétben az ad valorem adóval, amit a jószág árának valahány százalékában állapítanak meg), akkor ez végső soron a jószág értékesítésének költségeként jelenik meg az eladó számára, így olyan hatással jár, mintha a határköltséggörbe (az egy pótlólagos jószágegység kibocsátásának költségét leíró függvény) felfelé tolódott volna el, méghozzá t egységgel. Versenyzői piacon a határköltséggörbe azonos a kínálati görbével, így ez utóbbi is t-vel tolódik el felfelé. (Nem versenyzői piacokon bonyolultabb az összefüggés, de a határköltség növekedése itt is a kínálati függvény felfelé tolódását eredményezi valamekkora – t-től függő – mértékben.)

A kínálati függvény elmozdulása a piaci egyensúly megváltozásával jár. A kibocsátás csökken, a vevők által fizetendő piaci ár (az ábrán PD) pedig emelkedni fog (emiatt beszélhetünk az adók piactorzító hatásáról). Az ár növekedése 0 és t között lesz; mértéke a keresleti és kínálati görbék árrugalmasságától függ. Szélsőséges eseteket tekintve: ha a keresleti függvény vízszintes (tökéletesen rugalmas) vagy a kínálati függvény függőleges (tökéletesen rugalmatlan), akkor az árnövekedés 0, vagyis az eladók egyetlen forintot sem tudnak az adóból áthárítani. Ha viszont a kereslet függőleges (tökéletesen rugalmatlan) vagy a kínálat vízszintes (tökéletesen rugalmas), akkor az ár t-vel nő, azaz az eladók képesek az adó teljes összegének áthárítására.

Tekintsük végül az adó bevezetésének összjóléti hatásait. Az bizonyos, hogy az adó hatására a fogyasztói és termelői többletek is csökkentek. Ugyanakkor az államnak t cdot Q bevétele keletkezett, amit nem „nyel el”, hanem valamilyen elvek szerint (a politikai akarat függvényében) újraoszt a fogyasztók és termelők között. Mondhatjuk-e ennek figyelembevételével azt, hogy összességében rosszabb a helyzet, mint az adó kivetése előtt volt?

A neoklasszikus mikroökonómia szerint igen. Ez az irányzat ugyanis a „társadalmi hasznosságot” a többletek egyszerű összegeként értelmezi. Ha összeadjuk az adózás utáni fogyasztói, termelői és „állami” többletet, az kisebbnek adódik, mint a többletek összege az adózás előtt. A különbség az ábrán szürkével jelölt holtteherveszteség. Ez a terület a társadalom számára „elveszett” az adó bevezetésével. A holtteherveszteség négyzetesen arányos t értékével: ha az adó összegét az állam kétszeresére emeli, akkor a holtteherveszteség a korábbinak négyszerese lesz.

A mikroökonómia és a jóléti közgazdaságtan más irányzatai szerint nem olyan egyszerű a válasz, mint a neoklasszikusok számára. Ezen iskolák úgy gondolják, hogy a társadalmi hasznosság nemcsak a többletek összegének, hanem a hasznosságok társadalmon belüli megoszlásának is függvénye. Ha pedig az adó révén megindult újraelosztási folyamat igazságosabbá teszi az említett megoszlást, ez a hatás ellensúlyozhatja a többletek összegének csökkenését.

Meg kell még jegyeznünk, hogy az adók fent említett „társadalmi költségét”, a holtteherveszteséget sok közgazdász szerint lényegesen meghaladják az adózás úgynevezett közvetett költségei: ezek abból fakadnak, hogy az adó által érintett személyek vagy csoportok jelentős erőforrásokat fordítanak adóalapjuknak a hatóság előli elrejtésére, az adóval kapcsolatos politikai döntések befolyásolására, és így tovább.

Makroökonómiai megközelítés
A makroökonómia rendszerint nem foglalkozik az adók okozta piactorzulásokkal, hanem kizárólag azok transzferszerepére tekint: az adók pénzt „vesznek el” a háztartásoktól és juttatnak az államnak, ezért csökkentik

   1. a háztartások fogyasztásra és megtakarításra fordítható nettó jövedelmét;

   2. a költségvetési hiányt (azáltal, hogy növelik az állam bevételeit).

A keynesiánus közgazdászok szerint az adók használhatók a gazdasági válságok enyhítésére. Recesszió idején az állam az adók csökkentésével ösztönözheti a fogyasztást (jól előrejelezhető mértékben), aminek köszönhetően nő a GDP és csökken a válság mélysége. Másfelől az államnak nem kell a csökkenő adóbevételeket azonnal a kiadások visszafogásával ellensúlyoznia, mert megnövelheti a költségvetési hiányt, amit a válság utáni időszakban az adók emelésével megszüntethet. Ezen elméleti megállapítások gyakorlati alkalmazhatósága azonban több okból is erősen vitatott a makroökonómusok körében.

Az adórendszer közgazdasági és jogi fogalom is.

Közgazdasági szempontból: az állami költségvetés bevétele, melynek befizetése kötelező, de az állam közvetlen ellenszolgáltatást nem nyújt az adófizetők részére. A közvetett szolgáltatás a költségvetésen keresztül és más jogviszonyokban jelentkezik, ezek azonban az adójogviszonytól függetlenek. Az adóztatás fontos osztálypolitikai célt is szolgál a polgári államokban a főleg a lakosságot terhelő vagyon-, és fogyasztási adók a költségvetés bevételi oldalának megalapozói és az államapparátus eltartására szolgálnak. Az adórendszer azoknak az adónemeknek az összessége, amelyeket egy adott államban együtt alkalmaznak.

A gazdasági-pénzügyi politikai célok, nemcsak az egyes adókkal kapcsolatban tartalmazza a konkrét adóelveket és elérendő szabályozási célokat, de mindig tekintettel van az egész adórendszerre, mert a gazdaságpolitikának a gazdasági összhatással is számolni kell, ami az adók külön-külön való alkalmazása révén egyes adóalanyoknál koncentráltan jelentkezik. Asz adórendszerben különböző szempontok szerint csoportosítják az adókat.

A rendes és rendkívüli adók közötti megkülönböztetés alapja az, hogy a rendes adók állandó elemei az adórendszernek, míg a rendkívüliek alkalmazását különleges polikai és gazdasági szempontok indokolják.

Személyi és tárgyi adók közül az előbbiek az alanyok egyéni életkörülményeit, vagy szociális helyzetét méltányolják (életkor, családtagok száma, rokkantság) a tárgyi adók szabályai csak az adóforrásra és az adótárgyra vonatkoznak (jövedéki adók)

Az egyenes és közvetett adók közötti megkülönböztetés lényege, hogy az egyenes adó terhe a jogszabály szerinti adóalanynál jelentkezik, míg a közvetett adók terhét áthárítják. (ÁFA) Ezt a jogalkotó nemcsak megengedi, de egyenesen ezzel számol.

Az adóalany, aki az adó megfizetésére kötelezett, e mellett az a másik személy, aki az adóterhet ténylegesen viseli az áthárítás folytán.

Az egyes adók a legkülönfélébb szempontok szerint oszthatók be az egyes csoportokba. A közgazdasági szemlélet abban az alakban vizsgálja az adókat, ahogyan azt az állam a forrásnál megragadja. Az adók általában központosított állami bevételek, a helyi adók köre viszonylag szűk. Különbséget kell tenni a helyi adók és a helyi adóztatási jog között. Az első fogalom arra utal, hogy mely szerv költségvetési bevételi oldalát gyarapítják (központi bevétel, vagy önkormányzati bevétel), az utóbbi azt fejezi ki, hogy az önkormányzati szervek mely „új” adókat rendszeresíthetik.

Az adórendszer jogi fogalmát nem határozzák meg (definiálják) jogszabályok. Az adóigazgatási szabályok előírhatják, hogy az egyes kötelező befizetéseket a jogszabályok szempontjából adónak, kell tekinteni. Az adójog rendszerébe tartoznak a jogszabályok által alkalmazható adónemekre vonatkozó anyagi és (több adóra közös) eljárási szabályok. A rendszer kialakítható adók közgazdasági csoportosítása szerint is: vagyonadók, forgalmi adók jövedelemadók stb. Célszerűbb azonban a gazdaságpolitika irányait követve az adóalanyok főbb csoportjait alapul véve. (Lásd jogszabály gyűjteményekben)

Jó tanulást.
garbo50
 
Hozzászólások: 0
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:14 am

Re: magyar adóztatás rendje

HozzászólásSzerző: ocoolio » hétf. aug. 17, 2020 6:18 am

Nem vagyok nagy rajongója az összes kaszinónak és slot-nak. Őszintén szólva, a legjobban szeretem a jó öreg rulett. Van egy igazi véletlenszerű és mindig nagyon érdekes. Sokat tanulok, mielőtt valami újat játszom, és ismerem a szabályokat. Örülök, hogy hasznos tippeket találnak kezdőknek, még olyan népszerű helyeken is, mint a https://rulett77hungary.com/energycasino-attekintes .
ocoolio
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: kedd ápr. 05, 2016 10:15 am


Vissza: Juttatások, költségtérítések

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 9 vendég

cron