Munkába járás költségtérítése

[Dr Túróczi Imre]

 Sziasztok!

Kíváncsi lennék, mi a véleményetek az alábbi esetről: ha valaki napi munkaideje reggel 8 órától 13 óráig tart, délután 15.30-tól este 19 óráig. (ez egy gyógyszertár) A délelőtti és délutáni nyitvatartás között a gyógyszerésznő haza jár, ami egy másik településen van. Kifizethető-e számára naponta kétszer a munkába járásra tekintettel adható 9 Ft kilométerenként?

Köszönöm. Erzsi

[fgy_ado]

Nincs semmi törvényi akadálya a kifizetésnek. A munkaadónak meg kell térítenie a munkábajárás költségeit, és, ha valaki osztott munkarendben dolgozik, kétszer kell munkába járnia, akkor kétszer kell kifizetni a munkábajárás költségeit.

fgy_ado

[madora100]

Dr.Túróczi Imre!

Véleményem szerint a gyógyszertárban dolgozónak mujnkanaponként   csak egy alkalommal jár költségtérítés. A munkábajárás címén fizetett költségtérítést csak abban az esetben nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni, ha az megfelel az szja tv. 25§ (2) bek.bb) pontjának. "Költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmú úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilóméterenként 9 forint értékben kap a magánszemély" Tehát munkanaponként csak egy út számolható el adómentesen. 

Ettől függetlenül adható többször is költségtérítés, de ennek már ódiuma van. A kifizetőnél természetbeni juttatásként kell leadózni a napi második út megtérítését (ez az adóteher nagyon magas!!), a magánszemélynél pedig nem önálló tevékenység címén keletkezik bevétel, amivel szemben költség nem számolható el és az összevonandó adóalapját növelő tételként jelenik meg.  

[madora100]

Előző hozzászólásomhoz találtam egy jogforrást is. APEH 2oo5.o7.o6-án kiadott tájékoztatója a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekről címmel. Az előző hozzászólásom utolsó bekezdésében írtakat ennek szellemében úgy módosítom, hogy a plusz kifizetés nem természetbeni juttatásként kezelendő, hanem munkaviszpnyból származó jövedelemként kezelendő, s mint ilyen után a tb.járulékokat és az adókat meg kell fizetni. A tájékoztató idézete:

1.2. Munkába járás közforgalmi úton

A Szja törvény 25. §-a (2) bekezdésének 2005. július 1-jétől hatályos bb) alpontja szerint az olyan esetekben, amikor a munkavállaló nem vesz igénybe tömegközlekedést a munkába járásához, a munkáltató a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért távolság alapján - oda-vissza számolva - kilométerenként legfeljebb 9 forint költségtérítést fizethet. Ezt az összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, feltéve, hogy az adott utazásra jogosító bérlet, jegy alapján térítésben, illetőleg ilyen juttatásban egyidejűleg nem részesíti.

A hivatkozott kormányrendelet szerint ugyanakkor a munkáltatónak kötelező a 9 Ft/km költségtérítést megfizetnie, ha a munkába járás tömegközlekedéssel nem oldható meg. Ugyancsak kötelező a 9 Ft/km költségtérítés fizetése, ha a munkavállaló mozgáskorlátozott; esetében akkor is, ha a munkába járás a közigazgatási határon belül történik.

A rendelkezés alapján lehet ezt a költségtérítést olyan munkavállalónak is fizetni, aki a munkahelyére nem saját gépjárművel jár be (pl. csatlakozik a munkatársához, ismerőséhez). A térítés ezekben az esetekben is csak akkor nem számít bevételnek, ha a munkáltató tömegközlekedésre szóló bérletet, jegyet ugyanazon időszakra az adott munkáltatónak nem térít meg.

Ha munkáltató a Szja törvény 25. § (2) bekezdésének bb) pontjában meghatározott mértékeken felül is fizet költségtérítést a munkavállalónak, akkor a meghaladó rész munkaviszonyból származó adóköteles jövedelem.

 

[madora100]

Tisztelt Kérdező! 

Tovább folytattam a kutatást. A 78/93(V.12.) korm.rendelet szabályozza a munkábajárással kapcsolatos költségtérítést. E rendelet 2.§-ának b.) pontja szerinti  alkalmazásban a napi munkábajárás fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;

Tehát e rendelet szerint a munkarendtől függő gyakoriságú munkábajárást meg kell fizetni.(természetesen csak akkor, ha valóban minden munkanapon hazamegy a délelőtti műszak után és visszajön a délutáni műszak kezdésére) Viszont a fent már hivatkozott szja tv. és az APEH tájékoztató szerint ADÓMENTESEN csak a MUNKÁBAN TÖLTÖTT napokra lehet utazási költségtérítést fizetni.

[gyergyoiistvan]

Elég érdekes! Az SZJA törvény a 25.§ b) pontjában azt írja, hogy a rendelet szerinti munkába járás esetén az elszámolható költségek a bérlet, a jegy és a "gépjármű költségtérítés" a ba) és a bb) pontok szerint.

A rendelet szerint jár a munkarend szerinti gyakoriságú utazás. Ugyanakkor a rendelet a gépjárműköltségtérítésről szóló résznél visszautal az SZJA törvényre 3.§ (2) Ez a visszautalás mégis úgy gondolom, hogy nem a gyakoriságra, hanem a kilométerenkénti 9 Ft-ra utal.

Én fgy-vel értek egyet. Szerintem többször is kifizethető egy nap. A hivatkozott tájékoztató erre úgy érzem nem tér ki pontosan.

Más kérdés, hogy az adóhatóság miként értelmezi azt a 2 és fél órát. Ha ez az fgy által említett osztott munkarendbe belefér számukra (szerintem akkor igen ha a hazaút nem túl hosszú) és reálisan elfogadható, hogy az illető ez idő tartam alatt hazamegy, akkor minden OK. Ha egy fajta ebédszünetként illetve pihenőként értelmezi, akkor bukta. Mindenki magánügye, ha ez idő alatt hazaugrik.

Azért megkérdezném, hogy mekkora összegről van szó voltaképpen? Gondoljátok végig, hogy ekkora összeg esetén érdemes-e vitát kezdeményezni az APEH-al. Esetleg érdemes ezt a pénzt más természetbeni juttatásként kifizetni, ha mindenképpen akartok valamit adni.

Üdvözlettel: Gyergyói István

[fgy_ado]

Köszönöm István, hogy megerősítettél, de végül Madora is addig kutakodott, míg az első hozzászólásomat meg nem erősítette :-)

Hogy István, és vele együtt a Kérdező leheletnyi aggályát eloszlassam:

Munka Törvénykönyve 120. § (1) "A munkaidő a munkanapokra - munkaidőkeret alkalmazása esetén - egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb időtartamban is meghatározhatja.
A napi munkaidő kollektív szerződés rendelkezése, ennek hiányában a munkáltató utasítása alapján a munkavállaló számára naponta egyenlően, illetve munkaidőkeret alkalmazása esetén egyenlőtlenül is beosztható."

Egyenlő beosztás esetén, a munkanapokon azonos időtartamban kell dolgozni, például a hét minden munkanapján napi 8 órát.

Egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén, az egyes munkanapokon különböző időtartamú a napi munkavégzés (például az üzlet nyitva tartásától függően rövidebb időtartamban kell dolgozni hétfőn és szombaton, de csütörtökön tovább kell maradni, vagy azért egyenlőtlen a beosztás, mert egyik héten kevesebb napot, másik héten több napot kell dolgozni). Egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén azonban a napi munkaidő négy óránál rövidebb és - a készenléti jellegű munkakört kivéve - 12 óránál hosszabb nem lehet. (részmunkaidős foglalkoztatás esetén a napi négy óránál rövidebb (pl. 2 óra) munkaidőben is meg lehet állapodni)

A napi munkaidő ledolgozása általában folyamatosan, egybefüggően történik, de meghatározott munkakörökben lehet, hogy célszerűbb az osztott munkaidőben történő foglalkoztatás.

Osztott munkaidőt csak kollektív szerződés, illetve a felek megállapodás írhat elő. Osztott munkaidő esetén a munkavégzés megkezdődik (pl. buszvezető adott településre reggel elvezet), majd a munkavégzés megszakad, mely időtartama alatt legfeljebb készenlét terheli a munkavállalót, és a megszakítást követően a munkaidő tovább folytatódik (mivel a járat délután közlekedik vissza). Az osztott munkaidő közötti időtartamra díjazás nem jár, de például, ha a köztes időt készenlétben tölti a munkavállaló, akkor az annak megfelelő díjazásra jogosulttá válik.

Az egyenlőtlen munkaidő beosztás vagy osztott munkaidő elrendelése esetén ügyelni kell arra, hogy a terhes nőt, illetve a nőt a gyermek egyéves koráig, vagy a gyermekét egyedül nevelő férfit csak beleegyezésével lehet ilyen munkarendben foglalkoztatni.

Más jogszabályi helyet nem ismerek, ahol részletesebben szabályoznák az osztott munkaidőt, de a Mtv. szabályozza a munkaközi szünetek hosszát, ami ezt meghaladja, azt mindenképpen szabályozni kell pl. 1 órás ebédszünet, melyből fél óra fizetve, a másik felét le kell dolgozni. Érzésem szerint a kérdezőnél a munkaszerződésben szabályozták (merthogy kötelező) az osztott munkaidő kérdését. Tény, és életszerű az a helyzet, hogy a dolgozó önszántából nem választ magának 2 és fél óra ebédidőt, hogy aztán azt ledolgozhassa. Szerintem az Apeh is így gondolja. Azt pedig, hogy ki kell fizetni a kétszeres utat, mint munkábajárás költségét - senki nem vitatta velem szemben (sem). Az Apeh sem, csak legyen meg a papírmunka - az úti elszámolás !

 

Üdvözlettel:

 

fgy_ado