Adófórum

Sehogy sem vonatkozik, ezért nem találtál hivatkozást a vállalkozókra!

Változások a munkaügyi tárgyú jogszabályokban

Az Országgyűlés 2005. december 13-án fogadta el a 2005. évi CLIV. törvényt a Munka Törvénykönyve és egyéb munkaügyi tárgyú jogszabályok módosításáról. (Magyar Közlöny 2005/168. száma) A törvénymódosítás, néhány bekezdés kivételével, 2006. január elsején lépett hatályba. A jogszabályi változásokat hosszú vita előzte meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, különösen a munkaidő mértékéről, a munkaidőkeret alkalmazásának lehetőségeiről, a legkisebb kötelező munkabér mértékéről voltak távol egymástól az álláspontok. Tekintettel arra, hogy a szociális partnerek konszenzus elérésére törekedtek, de egymás korábbi javaslatainak jelentős részét kölcsönösen elutasították, viszonylag kevés tárgykörben került sor módosításra a korábban beterjesztett elképzelésekhez képest. Jelentősebbnek minősíthető változásnak a garantált bérminimum bevezetése, a teljesítménykövetelményekkel kapcsolatos rendelkezések, és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak változása tekinthető. Ismertetőnkben a Munka Törvénykönyvében megváltozott, illetve új szabályok ismertetése mellett tájékoztatást adunk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásról, amely a kötelező legkisebb munkabér, valamint a bérminimumok mértékéről szól.
Törvényi változások a bérszabályozásban

A törvénymódosítás előkészítése során az egyik leginkább vitatott kérdés az a kormány által előterjesztett javaslat volt, hogy a törvényben a kötelező legkisebb munkabér mértékét kössék az előző időszak létminimumának mértékéhez. A munkaadói oldal ezt az elképzelést nem támogatta, ezért egy olyan kompromisszumos megoldás született, amelynek egy része módosításként bekerült a törvénybe, más részeit pedig egy három évre szóló megállapodásban rögzítették az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. (Az OÉT 2005. december 25-i üléséről a tájékoztató a Magyar Közlöny 2005/167. számában jelent meg.)

Az Mt. 17. §-ában nem változott az a szabály, hogy a kötelező legkisebb munkabér mértékéről a Kormány az OÉT egyetértésével dönt. Kiegészült azonban a döntési jogkör a betöltött munkakörhöz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés szintjétől függő garantált bérminimum mértékének kormányrendeletben történő megállapításával, de itt is feltétel az OÉT egyetértése. A képzettséghez kötött garantált bérminimum a szakszervezetek kezdeményezésére került bevezetésre.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény szövegében tudatosan került megkülönböztetésre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum fogalma. Ennek az az oka, hogy a kötelező legkisebb munkabér mértékéhez más jogszabályok (pl. adó, tb) rendelkezései is kötődnek, amelyeknél továbbra is a minimálbér mértékét kell figyelembe venni, függetlenül a képzettség alapján garantált bérminimumtól.

A garantált bérminimumra vonatkozó új törvényi szabályozás 2006. július 1-jén lép hatályba, addig azok mértékei csak ajánlások, azt követően azonban kötelezőek.

A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy munkáltatói érdekképviselet és szakszervezet által kötött kollektív szerződés eltérjen a meghatározott mértéktől, de a garantált bérminimum mértéke nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér mértékénél. Hangsúlyozzuk, hogy csak középszintű, és munkáltatói érdekképviselet által kötött kollektív szerződésben van lehetőség eltérésre a törvénytől a munkavállaló szempontjából kedvezőtlen irányban, kedvezőbb irányban természetesen a munkahelyi kollektív szerződésben is el lehet térni.

A garantált bérminimumok alkalmazásának részletesebb szabályai kormányrendeletben kerülnek meghatározásra.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a garantált bérminimumra való jogosultságnak kettős feltétele van: szükséges a megfelelő szintű iskolai végzettség, illetve szakképesítés, és az is, hogy a munkavállaló olyan munkakörben dolgozzon, amelynél ez a végzettség követelmény. Ezen új szabályozáshoz kapcsolódik az a módosítás, amely a munkáltatónak a munkaszerződés megkötésekor előírt tájékoztatási kötelezettségét kibővíti azzal, hogy munkaköri feladatokról, és a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettségről is tájékoztatni kell a munkavállalót. [Mt. 76. § (5)]
Bérmegállapodás az Országos Érdekegyeztető Tanácsban

Az OÉT-ben született megállapodás 2006–2008. évekre szabályozza a kötelező legkisebb munkabér, a képzettségtől függő, ajánlott, illetve garantált bérminimumok mértékét.

A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) mértéke:
2006. január 1-jétől havi 62.500 Ft,
2007. január 1-jétől havi 65.500 Ft,
2008. január 1-jétől havi 69.000 Ft.

A képzettségtől függő bérminimum mértéke, a legalább középfokú iskolai végzettséget és/vagy szakképzettséget igénylő munkakört ellátók számára 2006. január 1-jétől 2006. június 30-áig ajánlottan, 2006. július 1-jétől garantáltan:
0–2 éves szakmai gyakorlattal a minimálbér 105%-a,
legalább két év a szakmában eltöltött gyakorlati idő esetén a minimálbér 110%-a.

Tehát a törvényi szabályozásnak megfelelően, 2006. június 30-ig csak ajánlott a bérminimum, ezt követően 2006. december 31-ig már garantált.

2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig a garantált bérminimum mértéke ezekben a munkakörökben:
0–2 éves szakmai gyakorlat esetén a minimálbér 110%-a,
legalább két év szakmai gyakorlat esetén a minimálbér 115%-a.

2008. január 1-jétől 2008 december 31-ig a garantált bérminimum mértéke ezekben a munkakörökben:
0–2 éves szakmai gyakorlat esetén a minimálbér 120%-a,
legalább két év szakmai gyakorlat esetén a minimálbér 125%-a.

Az OÉT ajánlást adott ki a felsőfokú iskolai végzettséget, illetve akkreditált felsőfokú szakképzettséget igénylő munkakört ellátók bérminimumáról is, ennek mértéke:
2006-ban a minimálbér 140%-a,
2007-ben a minimálbér 150%-a,
2008-ban a minimálbér 160%-a.

A felsőfokú végzettséget igénylő munkakört betöltő munkavállalók esetében tehát nem garantált, csak ajánlott a bérminimumnak ez a mértéke. Természetesen amennyiben a felsőfokú képzettséggel rendelkező munkavállaló olyan munkakört tölt be, amely legalább középfokú végzettséghez van kötve, akkor garantáltan megilleti az annak megfelelő bérminimum.

Megállapodás született az OÉT-ben a 2006-ra ajánlott reálkereset növelésének mértékéről is. A vállalkozói szférában azt ajánlják a kollektív bértárgyalásokat folytató szociális partnereknek, hogy a 3,5%-os reálkereset-növekedés elérésének érdekében, a bruttó keresetek növelésénél 4-5%-os mértékről állapodjanak meg.
A teljesítménykövetelmények megállapításának új szabályai (Mt. 143/A. §)

A kötelező legkisebb munkabérre vonatkozó szabályok megkerülésének lehetőségét igyekszik kizárni a teljesítménykövetelmények megállapításáról szóló új szabályozás. A korábbi rendelkezést a munkáltatók egy része úgy játszotta ki, hogy irreálisan magas teljesítménykövetelményt határozott meg, amelyet a munkavállalók nem voltak képesek teljesíteni, ezért a minimálbérnél kisebb bért fizettek számukra.

Az új szakasz kimondja, hogy nem felel meg a tisztesség és jóhiszeműség alapelvének az a teljesítménykövetelmény megállapítás, amely olyan mértéket határoz meg, amelyet a hatálya alá tartozó munkavállalók több mint fele nem tud 100%-ra teljesíteni, és az átlagos teljesítményük sem éri el a száz százalékot. Ilyen esetekben a szabályozás kötelezővé teszi a teljesítménykövetelmény kiigazítását úgy, hogy a tényleges átlagos teljesítményt kell száz százaléknak tekinteni, és az egyes munkavállalók teljesítményét ehhez viszonyítva kell megállapítani. (Például: amennyiben a munkáltató által meghatározott teljesítménykövetelményt a munkavállalók átlagosan 80%-ra teljesítették, akkor ezt kell száz százaléknak tekinteni, és az egyéni teljesítményeket ehhez kell viszonyítani. Tehát akinek a teljesítménye az eredeti követelmény szerint 60%-os volt, azt 75%-ra kell korrigálni, akinek 80%-os, azét 100%-ra, aki eredetileg100%-ot teljesített, annak a korrigált teljesítménye 125% lesz.).

A teljesítménykövetelményekről, azok teljesítéséről és kiigazításáról a munkáltató köteles személyre szóló nyilvántartást vezetni.

bakos bt