Szia!
Ez talán segít:
Gazdasági események elszámolása az egyéni vállalkozónál
2007.02.12, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: Saját forrás
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást választó egyéni vállalkozó pénzforgalmi alapnyilvántartást vezet. Ez azt jelenti, hogy mindig akkor - azzal a dátummal – „könyvel”, amikor a pénz mozog. Tehát a bankértesítőn szereplő értéknappal, illetve a készpénzmozgást igazoló bizonylat dátumával. (Ezen alapszabály alól, csak két kivétel van, a csere és a beszámítás.)
Néhány gazdasági esemény esetében nehézkes ezt az elvet követni, de ez akkor is kötelező. Sokan most jöttek rá például arra - az egyéni vállalkozó adatainak, nyilvántartásainak zárásakor -, hogy célszerűbb lett volna, ha az egyéni vállalkozó jövedelmét "kivétként" számolták volna el 2006-ban, mint most év végén osztalékként. Ezért az a mentő ötlet - amit az elmúlt években a más bevallási rendszer miatt még könnyebb volt visszamenőleg megvalósítani -, hogy december 31-re még könyveljünk vállalkozói jövedelem-kivétet. Ennek viszont ma már önellenőrzési vonzata és - a befizetési hiány miatt - késedelmi pótlék vonzata is van. A pénzügyi teljesítéshez kötődik tehát a bevallási és a befizetési kötelezettség. Például, ha az egyéni vállalkozó január 5-én vett fel vállalkozói jövedelem-kivétet, akkor az már 2007. évi jövedelem. Ezzel a dátummal könyveljük kiadási pénztárbizonylat alapján a bruttó összeget a "költségnek minősülő kiadások" közé, vállalkozói kivétként.
Ugyanezen dátummal kell az alapnyilvántartásba bevezetni a kivétből történt levonásokat (személyi jövedelemadó, pénzbeli és természetbeni egyéni egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, vállalkozói járulék összege) "egyéb, az adó alapjába be nem számító bevételként". E két sor különbözete a nettó (adóval és járulékkal csökkentett) kivét. Ugyanakkor pénzügyileg az is látható e két sorból, hogy a levont járulékok a magánszemély terhét jelentik, fedezetet nyújtva (bevétel) annak átutalására a Kincstár számára. A költségként elszámolható közterhek majd azzal a dátummal vehetők nyilvántartásba, amikor azokat befizetjük (például: 12-én).
Egy másik nehézkes téma a kapott támogatások kezelése az egyéni vállalkozásoknál. A támogatások folyósításával kapcsolatos alapelv az, hogy azok cél szerinti felhasználása nem visel adóterhet. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. §-ának (3) bekezdése értelmében, a jogszabály alapján, vagy államközi megállapodás szerint, a tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás elszámolása és nyilvántartása, az önálló tevékenységet végző magánszemélyre vonatkozó szabályok szerint történik az egyéni vállalkozóknál is. Ez pedig azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény 19. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. (Végül is az egyéni vállalkozás egy önálló tevékenység a jövedelem fajtáját tekintve.)
Az egyéni vállalkozó tehát a jogszabály alapján vagy nemzetközi szerződés rendelkezése értelmében
- a költségei fedezetére, vagy
- fejlesztési célra vissza nem térítendő támogatást kap, akkor annak elszámolására - az elszámolás időpontjára - a következő lehetőségei vannak:
Az adott évben a támogatásnak azon részét kell bevételként elszámolni, amelynek cél szerinti felhasználása, költségként történő felhasználása (beleértve az értékcsökkenési leírást is,) az adott évben megtörtént. Tehát ugyanakkor összeget számolunk el bevételként, mint amennyit költségként. (Adóévben megszerzett bevétel, és kifizetett költség. Szaldójaként a jövedelem nulla.)
Ha a kapott támogatás olyan kiadásokra is felhasználható, melyek az Szja törvény értelmében költségként nem számolhatók el, akkor az ilyen cél szerinti kiadásokkal azonos nagyságrendű bevételt számolunk el, s ezzel szemben a - más esetben be nem számító kiadásokat - azonos összegben költségként. (A jövedelem szaldója megint nulla, nincs adóalap.)
Amennyiben az egyéni vállalkozó az előzetesen kapott támogatásból tárgyi eszközt vagy nem anyagi jogot vesz, - lásd az Szja törvény 11. számú mellékletében lévő fogalmakat, - akkor azok üzembe helyezésekor akkora értékcsökkenési leírást számolhat el a bekerülési értékből, amekkora összegű a kapott támogatás.
Nem kell bevételnek tekinteni (nem számít jövedelemnek) az a támogatás, amelyet a magánszemély az önálló tevékenységének megkezdéséhez, de azzal összefüggésben kap. Ennek feltétele, hogy ezzel kapcsolatos költséget (értékcsökkenési leírást) nem számolhat el.
Ha a támogatást bármilyen okból vissza kell fizetni, akkor önellenőrizni kell a már elszámolt bevételt, de a visszafizetés miatti késedelmi kamatot nem lehet elszámolni költségként.
Amennyiben a támogatást utólag folyósítják, akkor két lehetőség közül választhat az egyéni vállalkozó:
- nem számolja el a kapott támogatást bevételként, de a cél szerinti felhasználás kiadásait sem számolja el költségként, az Szja törvény 7. §. (1) bekezdésének "v" pontja szerint;
- vagy elszámolja a cél szerinti kiadásokat költségként, de akkor a támogatás is bevétel lesz a folyósításkor.
A támogatásokról mindig olyan nyilvántartást és elszámolást kell vezetni, amelynek alapján annak cél szerinti felhasználása ellenőrizhető oly módon, ahogy a támogatási szerződésben azt előírták. Mindig figyelni kell arra, hogy az olyan típusú támogatások, melyek befizetési kedvezményt jelentenek (például: járulékkedvezmény) külön nem könyvelendők, csak abban az esetben, ha az általános szabályoknak megfelelően fizetünk, és később annak egy részét visszautalják.
Zs.