Késve kapott bejövő számla ÁFA

[madora100]

Ha ki van fizetve a szállítói számla a feltüntetett határidőre (hacsak nem több hónapos a fizetési határidőre irányuló megállapodás) , akkor az is bizonyíték a bizonylat kézhezvételére. Abban egyetértünk, hogy önellenőrzéskor a bizonyítási kényszer átszáll az adózóra, de az apeh sem tudja bizonyítani, hogy a kérdéses számla elkésve érkezett akkor, ha én mint adózó az ellenkezőjét állítom. Természetesen más lenne , ha a dátumok alapján kiélezettebb lenne a helyzet. 

[validitas]

Elolvastam én is azt az APEH tájékoztatót, de nem igazán értek egyet vele - kérdés, hogy egy revízió hogyan értelmezné.

Ugyanis, hiába nyílna meg a levonási jog, ha a gyakorlásának egyik tárgyi feltétele a számla megléte. Ha nincs az ÁFA összegét, a teljesítést igazoló, szabályszerűen kiállított számla, az ÁFA nem vonható le. Hiszen mi igazolja, hogy áthárította, és mennyi volt összegszerűen? És mikor volt a teljesítés időpontja.

Az önellenőrzéssel a bevallásban tévesen v. hibásan feltüntetett adót vagy adóalapot lehet helyesbíteni. De téves-e a levonható áfa és annak alapjának megállapítása a bevallás elkészítésekor, ha a számlát nem kaptam meg?

Szerintem nem. A bevallás adatai  helyesek, hiszen elvileg az adó levonásának joga megnyílt ugyan, de ezen jog gyakorlásával nem élhetek (a bevalláskor), hiszen az egyik feltétele nincs meg! Ha a bevallásom nem hibás, nem is javíthatom önellenőrzéssel. A levonási joggal majd akkor élhetek, ha a feltétel - ami biztosítja, hogy gyakoroljam a jogot, azaz a rám áthárított áfát levonjam - teljesül.

Ezért nem értek egyet a korábban említett állásfoglalással (?), tájékoztatóval. És láttunk már olyat is, hogy hibás tájékoztatást tettek közzé, ill. a revizorok nem fogadták el, nem ítélték helyesnek.

Üdv: Böbe

[melcsi62]

Szia Böbe!    Akkor neked az a véleményed, hogy ha az adózó novemberben kapja meg az augusztusi tejesítésű szállítói számlát,  (most akár a kérdést figyelmen kívül hagyva) akkor a már birtokában lévő számla alapján nem élhet "augusztusra/v.III.n.évre" ÁFA önellenőrzéssel az ÁFA levonás tekintetében, hanem csak novemberben/v.IV. évre vonatkozó rendes ÁFA bevallásában, amikor a levonás tárgyi feltétele, a számla birtoklása is rendben van?

Mert amit ki akartam hozni az APEH cikkből esetleg 2010-re vonatkozó átültetéssel, az az, hogy korábban is feltétel volt, hogy levonható ÁFA csak a birtokban lévő ..követelményeknek megfelelő számla alapján volt lehetséges,(tárgyi feltétel a levonáshoz) de a cikk értelmezése szerint, ha a számla csak a levonási jog megnyílását követő bevallási időszakban állt rendelkezésre, önellenőrzéssel akkor is érvényesíthető volt "utólag a levonható ÁFA" ..

Az, hogy ki mit vonhat le, hogy  a rá áthárított ÁFA levonható-e és, hogy kell a számla (tárgyi feltétel a levon gyakorlásához, de nem azonos a levonási jog megnyíilásához), ez nem kérdés szerintem.  

A kérdés, ha jól értelmezem akkor az, hogy most novemberben rendelkezésre áll, birtokban van egy augusztusi teljesítési időpontú szállítói számla, amiben van 15 eFt levonható ÁFA, megtehetem-e ugyanúgy, mint 2008. előtt, hogy amikor a számla a birtokomba került 11.02-án, beadom augusztusra/v.III.n. évre az önellenőrzést, amivel csökken az augusztusi/v. III.n.évi ÁFA elszámolás fizetendő ÁFA kötelezettségem?   -- Nyilván csak akkortól számítva, ami az önellenőrzés esedékessége..

Üdv

 

[mazsi5]

Nincs kifizetve a számla, (egyik sem), ha láttam volna kifizetést, akkor követeltem volna tőle azt is, hogy mire fizetett.

Én nem az APEH portálon néztem ezt az APEH-PM tájékoztatást/állásfoglalást, hanem a DVD jogtárban az Art. 49.§-ánál..   és ez nem foglalkozik azzal, hogy mikor iktatták, vagy érkeztették.

 Nekem is logikus lenne, hogy a jogommal nem élhetek csak akkor, amikor az adott számla a rendelkezésemre áll, de ezt a levonási jogot, ha akarom érvényesíthetem a levonási jogom megnyilásának idejére önellenőrzés keretében és ha vissza jár valami, akkor nyilván az önellenőrzés esedékességétől számítva x időn belül adják azt vissza...   Ha a régi ÁFA törény lenne hatályos, akkor a kérdésem nem lenne kérdés, mert a számomra logikus értelmezés egybevágott azzal, amit a PM-APEH.. közzétett.. 

A 2008-tól hatályos új ÁFA tv-ben azonban arra is, hogy elévülési időn belül később is élhet valaki az adólevonási jogával, tehát nem kell kötelezően önellenőrizni, stb.. egy be nem tett, stb. levonható ÁFÁ-t tartalmazó számla miatt... már nincs leírva, hogy elévülési időn belül később.., hanem ha jól nézem a 131.§.-ból következik

Jelenleg hatályos ÁFA tv.:  131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

 

Az 1992.évi ÁFA tv. 2007.dec.31-ig hatályosan a 36.§.(5.) bekezdésében ez volt:

(5) Az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adó-megállapítási időszakban is érvényesíthető a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Minden ügylet után áfalevonási joggal csak egyszer lehet élni.

------ Ez az állásfoglalás, ha a régi ÁFA tv. 36.§.  és azóta is hatályos 49.§, értelmezés fordítható lenne a jelenleg hatályos ÁFA tv. 131.§, stb. és Art.49.§. értelmezéseként is, akkor mindegy, hogy mikor érkezett a vállalkozóhoz az a bejövő számla, - nem kell bizonyítania -  amikor a birtokában van a számlának élhet a levonási jogával : ha korábban megnyílt a joga, akkor önellenőrzéssel a korábbi időszakra, ha nem akar önellenőrzést, akkor akár abban a legközelebbi bevallásban, ami éppen soron következő bevallás, vagy akár az azt követő valamelyik,  az elévülési időn belül.

Ami bizonytalan az az, hogy fordítható-e így, nincs-e valahol máshol valami, vagy nem jelent-e meg ezzel kapcsolatban valami, ami már a 2008-tól hatályos ÁFA tv-re vonatkoztat.

Üdv. 

Ezzel a címmel szerepel a jogtárban ..,

2007/136. Adózási kérdés az Áfa törvény 36. § (5) bekezdésének és az Art. önellenőrzésre vonatkozó szabályainak összefüggése

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 14984/1/2007. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 3302539447; AEÉ 2007/13-14.)

[valterjozsefne]

Sziasztok!

Én úgy tudom, késve kézhez kapott szállítói számlát, melynek teljesítési dátuma pl. 8. hó

önellenőrzés nélkül abban az időszakban állíthatom a bevallásba amikor rendelkezésemre

áll a számla. Amennyiben én szeretném  a számla teljesítési  időszaknak a fizetendő áfa

összegét csökkenteni, azt önellenőrzéssel tehetem meg. Nekem az a véleményem, mivel azonos időszakban 8. hóban történik mind a két esemény a kimenő és a szállítói számla

is , együtt lehet kezelni, tehát 115-15 = 100 egység után kell önellenőrzési pótlékot számítani.

Ezzel kapcsolatban van korábbról is állásfoglalásom, persze most azt nem találom, de egy

ez évit közreadok, mely utal erre a témára is , sajnos elég terjedelmes, de kiragadva az erre történő utalást nem akartam berakni. Azért még kutakodok

Számlázás az általános forgalmi adó rendszerében - különös tekintettel a bizonylatkorrekciókra

Számlázás az általános forgalmi adó rendszerében - különös tekintettel a bizonylatkorrekciókra

Az általános forgalmi adó rendszerében történő teljesítések alapbizonylata jellemzően a teljesítésről kibocsátott számla. Amikor egy adóhatósági ellenőrzés vizsgálja az adóalany által eszközölt teljesítéseket, illetve beszerzéseket, kiemelt jelentősége van a kiállított és a befogadott számlák tartalmának, formájának. Természetesen egy revízió során nem pusztán az adóalany birtokában lévő számlák vizsgálata történik/történhet (egyéb dokumentumok ellenőrzése is történik), mégis elmondható, hogy leginkább a kibocsátott és befogadott számlák vizsgálata képezi az adott revízió lényegét. Éppen ezért az adóalanynak különösen fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa kibocsátott és befogadott számlák a valós - ténylegesen megtörtént - teljesítést dokumentálják, ezen túl pedig ahhoz is, hogy a valós teljesítést tükröző számla ne csak tartalmában, hanem formájában is megfeleljen a jogszabályi követelményeknek.

Előfordul ugyanakkor, hogy az adóalany a bizonylat kibocsátását, befogadását követően észleli, hogy a bizonylat hibás, hiányos, vagy valamilyen utóbb beállott körülmény folytán kell azt módosítani, illetve gyakori eset, hogy az adóhatósági ellenőrzés tárja föl, hogy a vizsgált számlák között akad olyan, amely nem megfelelő. A hiba vagy módosítás lehet olyan jellegű, amely az adó elszámolását is érinti, illetve lehet olyan elírás vagy hiányosság, amely az adó összegére nincsen kihatással, azonban a hitelesség szempontjából problémát okoz. Ilyen esetekben a bizonylatot korrigálni, javítani szükséges. 2008. január 1-jétől a bizonylatkorrekciók tekintetében a korábbi szabályozáshoz képest változás a korrekció formája, illetve - amennyiben a korrekció az adó összegét és ezen keresztül az adóelszámolást is érinti - az adó összege változásának elszámolása tekintetében.

Befogadói oldalon a számla helyességének és hitelességének azért van kiemelt jelentősége, mert az adólevonási jog gyakorlásának az alapbizonylata fő szabályként az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfatörvény) 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Áfatörvény 168-169. §-aiban hivatkozott számla.

Nagyon fontos ugyanakkor a téma részletes ismertetését megelőzően tisztázni az adólevonási jog keletkezése (megnyílása), valamint az adólevonási jog gyakorlása közötti különbséget.

Az Áfatörvény 119. §-a alapján az adólevonási jog fő szabályként akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. A hivatkozott rendelkezés tulajdonképpen annyit jelent, hogy az adólevonási jog megnyílása az Áfatörvény szerinti teljesítési időpontban van. Ezen túlmutat az adólevonási jog gyakorlása. Az Áfatörvény 127. § (1) bekezdés a)-b) pontjai szerint a belföldi ügyleteknél az adólevonási jog gyakorlásához a levonási jog megnyílásán túl további feltétel szükséges, mégpedig, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító hiteles számla.

A fentiekből következik, hogy az adólevonási jog megnyílásához nem szükséges az ügylet teljesítését tanúsító számla, ugyanis az adólevonási jog pusztán azon ténynél fogva keletkezik, mert az ügylet teljesült (természetesen csak akkor, ha annak igénybevétele adóköteles gazdasági tevékenységhez történt). Éppen azokban az esetekben, ha például a számlabefogadó által kapott számla hiányos vagy hibás, és az utóbb javításra kerül, akkor mivel az adólevonási jog az eredeti időpontban (ti. az Áfatörvény szerinti teljesítés napján) megnyílt, nem kifogásolható, ha a befogadó adóalany az eredeti időpontban érvényesített levonást utóbb nem "teszi át" a javítás időpontjára, feltéve, hogy a hiba nem a levonható adó összegét érinti.

Tegyük föl, hogy az adóalany takarítási szolgáltatást vett igénybe, amelynek teljesítési időpontja az Áfatörvény szabályai alapján július 15-e volt. Tekintettel arra, hogy a számlabefogadó kizárólag adóköteles tevékenységet végez (a takarítás igénybevétele is ilyen tevékenységéhez történt), a július havi bevallásába állítja be ezt az adótételt levonható adóként. Október hónapban felfedezi, hogy a számlán elírták a címét, ezért felveszi a kapcsolatot a számlakibocsátóval a korrekció érdekében. A számlakibocsátó október 15-i dátummal kijavítja a számlát. Kérdéses lehet, hogy mivel - elviekben - az eredetileg gyakorolt adólevonás hibás számlán alapult, a számlabefogadónak ki kell-e vennie a július hónapból az ott érvényesített levonható adót, és át kell-e tennie azt október hónapra, amikor már a helyes bizonylat is rendelkezésre állt? A válasz az, hogy nem, hiszen a levonási jog megnyílása július hónapban bekövetkezett, más kérdés, hogy annak gyakorlása hibás bizonylaton alapult, azonban, tekintettel arra, hogy a számlát időközben kijavították, ezért az eredeti időpontban (példánkban július hónapban) érvényesített adólevonás nem kifogásolható.

Ugyanez a helyzet, ha egy adóhatósági ellenőrzés tárja föl, hogy a bizonylat ilyen tekintetben hibás. Az alábbiakban (1. pontban) ismertetendő, a kiutalás előtti ellenőrzések elvégzésének elősegítésére címet viselő 7006/2008. (AEÉ. 12.) APEH irányelv (továbbiakban: fiktív számlás irányelv) IV. pontja alapján ilyen típusú hiba esetén (ti. címelírás) az adóhatóságnak javíttatnia kell a számlát, és erre rövid határidőt kell biztosítania a vizsgált adózó részére. Abban az esetben, ha az adózó a hibát a számlakibocsátóval az adóhatóság által megadott határidő alatt javíttatja, akkor az adóhatósági ellenőrzés az eredeti időpontban gyakorolt adólevonási jogot - lévén, hogy időközben rendelkezésre áll a helyes bizonylat - nem kifogásolja, és ennek megfelelően nem is szankcionálja.

A következőkben ismertetjük, hogy mi a hibás számla és a fiktív számla közötti különbség, milyen módon lehet, illetve kell egy számlát javítani, korrigálni valamint, hogyan kell elszámolni, ha a korrekció eredményeként változik valamely korábbi adóelszámolás eredménye.

1. Fiktív számla - hibás számla

A fiktív számlás irányelv összefoglalóan tartalmazza, hogy mely esetek minősülnek fiktív ügyletnek, és ezen keresztül milyen esetekben beszélhetünk fiktív számláról.

Alapvetően elmondható, hogy fiktív számlázás abban az esetben merülhet föl, ha a felek a csalás szándékával állítanak ki, illetve fogadnak be olyan számlát, amely fiktív teljesítésen alapul. A fiktív számlától azonban élesen el kell határolni a hibás, hiányos vagy tévedésből kibocsátott számlák esetét. Azokban az esetekben, amikor teljesítés történt ugyan, azonban az azt dokumentáló bizonylat valamilyen hibában, hiányosságban szenved, nem fiktív, hanem hibás számláról beszélünk, amely hiba javítható.

A fiktív számla adózási következménye merőben eltér a hibás számlák kezelésétől. Fiktív számlázás esetén a számlára adólevonási jog nem alapítható, hiszen az nem valódi teljesítést dokumentál. Ugyanakkor az Áfatörvény 55. § (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy amennyiben a teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik, akkor az adófizetési kötelezettséget keletkeztet, és ha a számla fiktív számla, akkor az adófizetési kötelezettség alól mentesülni nem lehet. A kötelezettség a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette. Meg kell azonban különböztetni egymástól a fiktív számlás eseteket és azt az esetet, ha adott esetben tévedés történik.

Abban az esetben, ha szándékos fiktív számlázás nem történt, hanem valamilyen tévedés esete forog fent, akkor az adófizetési kötelezettség ettől függetlenül annál keletkezik, aki a számlán kibocsátóként szerepel, azonban neki lehetősége van arra, hogy bizonyítsa, hogy teljesítés nem történt, és a számlát tévedésből állította ki (ilyenkor a számla érvénytelenítéséről gondoskodni kell), illetve az is bizonyítható, hogy a számlán szereplő teljesítés ugyan valódi, de azt más teljesítette (ebben az esetben bizonyítani kell azt is, hogy a teljesítés kinek tudható be). Ha a számla érvénytelenítése megtörténik, illetve bizonyítják az ügyletet teljesítő valódi személyét, és ehhez kapcsolódóan a megfelelő korrekció is megtörténik, akkor az Áfatörvény 55. § (2) bekezdése alapján adófizetési kötelezettség nem áll fenn a továbbiakban.

Amennyiben azonban fiktív számla esete forog fenn, akkor az Áfatörvény 55. § (2) bekezdésének első mondata alapján az adót annak kell megfizetnie, aki a számlán kibocsátóként szerepel, ugyanakkor egyéb bizonyításra, és ezzel együtt az adófizetés alóli mentesülésre lehetőség ez esetben nincsen.

Ehhez kapcsolódik az Áfatörvény 147. § (1) bekezdése, amely szerint a törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.

Az Áfatörvény 55. § (2) bekezdése alapján a teljesítéshez fűződő joghatás - azaz az adó megállapításának kötelezettsége - a teljesítés hiánya ellenére is beáll, feltéve, hogy számlakibocsátás történik. Az Áfatörvény 147. §-a ehhez kapcsolódóan határozza meg az adófizetésre kötelezett személyét. A hivatkozott rendelkezés szerint ilyen esetekben az adó fizetésére az kötelezett, aki áthárított adót tüntettet föl a kibocsátott számlán. Abban az esetben, ha ez utóbbinak személye nem megállapítható, akkor az adó fizetésére az kötelezett, aki számlakibocsátóként szerepel a bizonylaton. Ilyenkor a számlakibocsátóként feltüntetett személy bizonyíthatja, hogy nem ő volt az, aki a bizonylatot kibocsátotta.

A fiktív számlás irányelvben összefoglalva szerepel a fiktív számlák esetköre. Az irányelv szerint a fiktív számlák olyan számlák, amelyek jellemzően formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak.

Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban résztvevő felekre vonatkozóan.

A fiktív számlák előfordulásának esetei az alábbi csoportokra oszthatók:

a) A számlakibocsátó nem adóalany

Az Áfatörvény a saját néven folytatott gazdasági tevékenységet írja elő az adóalanyiság feltételeként. Ebből következően eltérően alakul a számlakibocsátó minősítése természetes személy, valamint jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén.

Gazdasági társaság csak a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvényben (továbbiakban: Gt.) meghatározott módon és formában létesíthető.

A számlakibocsátóként feltüntetett társaság adóalanyisága tehát a Gt. szabályai és a cégbírósági nyilvántartás adatai alapján bírálható el.

Nem minősül adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátó, ha:

- A cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket.

A cégbejegyzési eljárás időtartama alatt a társaság a saját nevében kötelezettségeket vállalhat, gazdasági tevékenységet folytathat, tehát az adóalanyiság a társasági szerződés kelte és a bejegyzést elutasító végzés jogerőre emelkedésének időpontja között fennáll. A társaság ezen időszakban kibocsátott számláján feltüntetett előzetesen felszámított adó a törvényben foglalt egyéb feltételek fennállása esetén levonható, amennyiben a gazdasági esemény teljesítése megtörtént.

- A számlakibocsátóként feltüntetett cég fiktív, ha cégbejegyzésére hamis vagy lopott okiratok alapján került sor. Ez esetben a társasági szerződés semmis, és a bűncselekmény következményeképpen bejegyzett társaság számlája a kiállítás időpontjától függetlenül, fiktívnek minősül.

- A céget a cégbíróság jogerősen törölte.

- A cég adószámát az adóhatóság jogerősen törölte.

Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősül.

b) A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív

A gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képező termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készletnyilvántartások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtalálható és bizonyítható-e.

A gazdasági esemény fiktív, ha

- a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény,

- a felek között létrejött szerződés színlelt, vagy jogszabályba ütközik,

- a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. Ilyenkor egyrészt előfordulhat, hogy a számlán szereplő gazdasági eseményhez képest a valóságban más esemény jött létre. Ekkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése szerint indokolt a szerződéseket a valós gazdasági tartalom alapján vizsgálni, és az adójogi következményeket ennek megfelelően megállapítani. Abban az esetben, ha a vizsgálat megállapítása szerint a gazdasági esemény a számlában feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg (például mennyiségi eltérés), az adólevonás csak a tényleges teljesítés erejéig fogadható el. Jellemzően előforduló példa, hogy a felvásárlási jegyen a ténylegesen felvásárolt mennyiséget lényegesen meghaladó terméket tüntetnek fel. Ez esetben a bizonyítottan értékesített termék mennyiségét meghaladó részre jutó adólevonás jogosulatlanságát lehet megállapítani.

A gazdasági esemény tényleges teljesítésének időpontja és a számlában feltüntetett időpont eltérése esetén a tényleges teljesítés időpontja az irányadó. A teljesítési időpont téves megjelölése azonban nem teszi a számlát fiktívvé. Ez esetben az adólevonás "idő előttiségét" lehet megállapítani, amely nem azonos az anyagi jogszabályok alapján jogosulatlan igényléssel.

c) A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.

A megtörtént gazdasági eseményről kiállított számlában feltüntetett - egyébként adóalanynak minősülő - számlakibocsátó bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével. Ez esetben a számlát olyan ismeretlen személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység.

A számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolhatják az olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra ráhatással sem bír (például az eladó adóbevallásának nem vagy késedelmes teljesítése, telephelyengedély beszerzésének elmulasztása stb.). A vevőtől az adott ügyletben csak a szokásos gondosság várható el (például az eladó adóalanyiságának, adószámának ellenőrzése). Amennyiben a vevő ezeknek a követelményeknek eleget tett - egyéb jogszabályi feltételeknek is megfelelve - nem vitatható el tőle az adólevonási jogosultság.

Az ún. fiktív számlás ügyeknek nem képezi önálló esetét, amikor a számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik. Ez esetben irányadó szempont, hogy a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel.

Gyakran előfordul, hogy a felek a köztük történt pénzátadást akkor is Áfatörvény szerinti számlával kísérik, ha egyébként az adott kifizetés alapjául szolgáló ügylet nem tartozik az Áfatörvény tárgyi hatálya alá. Ilyen eset lehet, ha például az ügyvéd az ügyvédi munkadíj járulékos költségeként számlázza ki ügyfelének azokat az eljárási díjakat, amelyek az ügyfél ügyének intézése során merülnek föl. Tekintettel arra, hogy az ilyen költségek az Áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem képeznek adóalapot, hiszen azok a képviselt ügyfelet terhelik (nem az ügyvéd köteles saját nevében ezen díjak, költségek kifizetésére), ezért ezeket nem helyes áfával terhelten továbbszámlázni. Ugyanakkor - ez esetben a költségtérítés vonatkozásában hiába nem történt Áfatörvény szerinti teljesítés - nem fiktív ügyletről van szó, hanem arról, hogy az ügyvéd tévedésből adóalapként kezelte az egyébként a jogszabályok szerint áfaalapot nem képező költségeket, díjakat.

Nem tekinthető fiktív számlázásnak az sem, ha a felek - tévedésből, figyelmetlenségből - ugyanazt a teljesítést kétszer bizonylatolják, azonban értelemszerűen amennyiben a tévedésből kiállított második számlára a befogadó adólevonási jogot alapított, akkor a levont adót vissza kell fizetnie az államháztartás részére, de ezzel párhuzamosan a számlakibocsátó a második bizonylat alapján fölöslegesen befizetett áfát visszakérheti az adóhatóságtól.

Az ún. fiktív számlától megfelelő kritériumok alapján jól elhatárolható a hibás vagy hiányos adattartalmú számla. Miután e bizonylatok formai hiányosságban szenvednek, ezért csak ezen hibák kiküszöbölése után vizsgálható, hogy fennáll-e valóságos tartalmi hiányosság.

Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok alapján fogalmazható meg, hogy mit tekinthetünk hibás számlának. A hivatalos álláspont szerint minden olyan név-, számleírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, illetve pótolható. Mindezekből következőben az adóhatóság tényállás-tisztázási és az adózó együttműködési kötelezettségéből adódóan, amennyiben az adóhatóság revízió során talál hibás, hiányos számlát, akkor a helyes eljárás az, ha az adóhatóság rövid határidő kitűzésével felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az eredeti teljesítési időpont szerinti adómegállapítási időszakra vonatkozó adólevonási joga nem korlátozható. Ellenkező esetben a számla adólevonásra alkalmatlannak minősíthető.

2. A számla tartalmi elemei

Ahhoz, hogy egy számla az adólevonási jog gyakorlásához megfelelő legyen, tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyeket az Áfatörvény előír. A számla kötelező tartalmi elemeit az Áfatörvény 169. §-a tartalmazza. (Értelemszerűen az ott felsorolt adatok közül annak nem kell szerepelnie a számlán, amely az adott teljesítés tekintetében értelmezhetetlen, például az új közlekedési eszköz adatai csak akkor tüntetendők föl, ha új közlekedési eszköz értékesítése történik, nem pedig használt gépjárműé.)

A hivatkozott szakasz alapján a számlán a következő adatoknak kell kötelezően szerepelnie:

a) a számla kibocsátásának kelte;

b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;

c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;

d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének adószáma, amely alatt mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. § szerinti adómentes közösségi termékértékesítést részére teljesítették;

e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének neve és címe;

f) az értékesített termék megnevezése, és a kibocsátó választása alapján a termékre vonatkozó vtsz., illetve a szolgáltatásra vonatkozó SZJ, továbbá a termék, szolgáltatás mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

g) a teljesítés időpontja, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;

h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

i) az alkalmazott adó mértéke;

j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését az Áfatörvény kizárja;

k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

ka) mentes az adó alól; vagy

kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett;

l) új közlekedési eszköz 89. § szerinti közösségi értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok (azaz a közlekedési eszköz forgalomba helyezésétől eltelt idő, illetőleg a futott kilométer);

m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy az utazásszervezésre vonatkozó különös szabályokat alkalmazták;

n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a használt ingóságra vonatkozó árrésadózási szabályokat alkalmazták;

o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

A teljesítésről kiállított számlának ahhoz, hogy az adólevonási jog gyakorlására alkalmas legyen, az Áfatörvényben meghatározott - az adott ügylet tekintetében értelmezhető - minden adatot tartalmaznia kell. Gyakran előfordul azonban, hogy a mindennapi számlázás során a számla tartalmi elemei valamilyen hibában szenvednek.

Tekintettel arra, hogy az adólevonási jog gyakorlásához a jogszabályoknak maradéktalanul megfelelő bizonylat szükséges, éppen ezért, amennyiben a számla hibás vagy hiányos, akkor azt javítani szükséges. Másfelől a számlakibocsátónak is elemi érdeke a hibás, hiányos számla korrigálása, hiszen amennyiben az általa kibocsátott bizonylat nem felel meg a jogszabályokban foglaltaknak, akkor egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során - az összes körülmény vizsgálatának eredményeként - adott esetben mulasztási bírság kiszabására kerülhet sor.

Mint ahogyan már a cikk elején ismertettük, a megfelelően kibocsátott számla nem az adólevonási jog keletkezésének előfeltétele, hanem annak gyakorlásához szükséges, ami egyben azt is jelenti, hogy ha a hibás, vagy hiányos számlát utóbb korrigálják, akkor az adólevonási jog annak megnyílásától (tehát a teljesítés időpontjától) kezdődően - nem pedig csupán a korrekció időpontjától - gyakorolható.

Az alábbiakban áttekintünk néhány olyan - az adó összegét nem érintő - hibát vagy hiányosságot amely a gyakorlatban gyakran előfordul. (Az adó összegét érintő korrekciók ismertetését ld. az 5. pontban.)

Előfordulhat, hogy a kibocsátott bizonylaton hibás a kibocsátó adószáma. Tegyük föl, hogy az ügylet augusztus 31-én teljesült, és a (hibás) számla kiállítása is aznap történt. A számlabefogadó nem érzékelte, hogy a bizonylat hibás, így minden további nélkül annak alapján az augusztus havi bevallásában levonta a számlán szereplő adótételt. Szeptember 30-án azonban a befogadó észreveszi, hogy az eredeti bizonylaton nem megfelelő az adószám, így felhívja a számlakibocsátót a kijavításra, amit az meg is tesz október 5-én, majd a korrekciós bizonylatot megküldi a számlabefogadó részére. Tekintettel arra, hogy az adólevonási jog megnyílásának időpontja az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával esik egybe (Áfatörvény 119. §), ezért a számlabefogadónak - azon túl, hogy a korrekciós bizonylatot a dokumentációjában elhelyezi - nincsen egyéb teendője, ugyanis ez esetben nem arról van szó, hogy a számlabefogadó adólevonási joga csak október 5-én, a javító bizonylattal együtt nyílt volna meg, hanem arról, hogy eddig az időpontig nem állt rendelkezésre a hibátlan számla. Azonban tekintve, hogy időközben a korrekcióra sor került, így az augusztusi bevallásban érvényesített levonás utóbb nem kifogásolható.

Ha ugyanezen tényállás mellett nem a felek valamelyike, hanem egy esetleges adóhatósági ellenőrzés tárja föl, hogy a bizonylaton elírták a kibocsátó adószámát, akkor a revízió rövid határidő kitűzésével felhívja az adózót a bizonylat javíttatására, és amennyiben az megtörténik, akkor az adólevonási jognak a teljesítés időpontjában (azaz augusztus 31-én) történt gyakorlása nem kérdőjelezhető meg.

Abban az esetben, ha a bizonylaton hibás valamelyik adóalany neve, vagy hibásan szerepel a cégforma, akkor azt mindenképpen korrigálni szükséges. Az eljárás a fentiekben ismertetett módon alakul. Gyakori, hogy a gazdasági társaság kizárólag a nevének megváltoztatása felől dönt. Ekkor az adóalanyok a változás tényét

- az Art. 23. §-ának előírása alapján a változást követő 15 napon belül az elsőfokú adóhatósághoz;

- a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 34. § (1) bekezdése és 50. § (6) bekezdése alapján pedig a változást követő 30 napon belül a cégbírósághoz

kötelesek bejelenteni.

A névváltoztatást követően, a cégbíróság határozatának meghozataláig, illetve annak jogerőre emelkedéséig elfogadható az adóalany nevére kiállított dokumentumnak az adóalany régi, illetve új nevére kiállított számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, az adó összegét közlő határozat és az adó összegét hitelt érdemlő módon tartalmazó egyéb okirat, bizonylat is. Mindkét név alkalmazhatóságát indokolja, hogy a két név mögötti ugyanannak az adóalanynak a tevékenysége és azonos alapadatok, így például az adószám, székhely, telephely, üzlet vagy cégvezető neve találhatók. Mindebből következik, hogy az adóalanynak akár a régi, akár az új nevére állítják ki a számlát, az ugyanazon adóalany beszerzését vagy értékesítését dokumentálja.

Amennyiben a bizonylaton például a kibocsátó korábbi címe szerepel, akkor azt javítani szükséges. Ugyanakkor azokban az esetekben, amikor azért szerepel a kibocsátó korábbi címe a számlán, mert bár időközben a székhelyét áthelyezte, de annak cégbírósági bejegyzése még nem történt meg, akkor ezen átmeneti időszakban nem kifogásolható, ha az adóalany a változás bejegyzéséig akár az új, akár a régi címét tünteti föl a számlán.

Gyakori kérdés, hogy helyes-e a számla, ha azon a vevő postafiókcímét tüntetik föl. A hivatalos gyakorlat az adóalany minden olyan címét fogadja csak el a számlán, amelyiket az adóhatósághoz - akár a cégbíróságon keresztül, akár közvetlenül - székhelyként, egyéb telephelyként bejelentettek. Tekintettel azonban arra, hogy a postafiókcím (levelezési cím) az adóalanynak nem olyan címe, amelyen a gazdasági tevékenységét folytatja, illetve amelyen azt irányítja a postafiókcím nem azonosítja teljes biztonsággal az adott adóalanyt, ezért az adóhatóság nem fogadja el megfelelő számlának az olyan bizonylatot, amelyen akár a vevői, akár a szállítói adatok szerepeltetése során postafiókcím, illetve levelezési cím szerepel.

Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben viszont akár a számlakibocsátó, akár a számlabefogadó címe ugyan nem a székhely szerint, de az adóhatósághoz bejelentett telephely címe szerint került feltüntetésre, akkor az nem kifogásolható.

Például ha a teljesítésre kötelezett adóalanynak Budapesten van a székhelye és van egy telephelye Székesfehérváron, akkor megteheti, hogy minden - azaz mind a budapesti, mind a fehérvári - értékesítéseit a budapesti székhely címéről számlázza, ezen túl megteheti, hogy mindig arról a címről számláz, amelynek betudható az adott értékesítés (tehát a Budapesten történt értékesítéseket a budapesti címről, a Székesfehérváron történt értékesítéseket a fehérvári címről), de az általános forgalmi adó szempontjából az sem kifogásolható, ha minden értékesítését a fehérvári telephelyről számlázza, függetlenül attól, hogy azok között van olyan, amelyet Budapesten teljesített. A számla mindhárom esetben megfelelő a vevőnél mint adólevonási jog gyakorlására alkalmas bizonylat. (Más kérdés, hogy egyéb, például számviteli megfontolásokból célszerű lehet az adott értékesítést onnan számlázni, ahol az történt, hiszen annak a telephelynek a készletét érinti, azonban az adólevonás szempontjából ez nem releváns körülmény.)

Abban az esetben, ha a teljesítés időpontja hibás a számlán, akkor azt feltétlenül javítani szükséges, mivel egy ügylet Áfatörvény szerinti teljesítési időpontja alapadata az adott teljesítésnek. Ha hibás a számlán a teljesítés időpontja, a javítást akkor is el kell végezni, ha annak eredményeként a teljesítés időpontja nem kerül át másik adómegállapítási időszakra.

Abban az esetben, ha a teljesítési időpont javítása eredményeként a teljesítési időpont korábbi adómegállapítási időszakba kerül mint a javítás előtt volt, akkor önellenőrzés nem szükséges, hiszen az Áfatörvény 131. §-ából és az Art. elévülésre vonatkozó rendelkezéseinek együttes olvasatából következően az adólevonási jog annak megnyílásától számítva elévülési időn belül bármelyik adómegállapítási időszakban gyakorolható. Tegyük föl, hogy az eredeti (hibásan kiállított) számlán a teljesítés időpontjaként november 5-e van megjelölve, a valóságban azonban a teljesítés október 31-én történt. A számlabefogadó a november havi bevallásába vette figyelembe a számlán szereplő adót levonható adóként. December 28-án észlelte, hogy a bizonylaton nem megfelelő időpont van jelölve teljesítés időpontjaként, ezért a számlakibocsátóval kijavíttatja azt november 5-ről október 31-re. Mivel ebben az esetben a számlabefogadó adólevonási joga előbb nyílt meg, mint azt ő gyakorolta (hiszen a példában október hónapban levonható lett volna az adó, azonban a befogadó csak november hónapban szerepeltette azt a bevallásában), ezért a befogadónak önellenőriznie nem kell, mivel az adólevonási jogot későbbi, de még elévülési időn belüli adómegállapítási időszakban gyakorolta, mint annak megnyílása történt. Természetesen abban az esetben, ha a befogadó úgy dönt, hogy mégis a levonási jog megnyílásának adómegállapítási időszakában kívánja figyelembe venni a levonható adót, akkor - amennyiben vállalja az önellenőrzéssel járó adminisztrációt - megteheti, hogy önellenőrzés keretében a november hónapból "kiveszi" az akkor gyakorolt adólevonást, és ugyancsak önellenőrzéssel "beteszi" azt az október havi bevallásba.

A gyakorlatban sokszor az is előfordul, hogy a számlabefogadó előbb gyakorolja a levonási jogát, mint az megnyílt volna. Ha ez így van, akkor önellenőrzésre kerül sor. Amennyiben például a számlakibocsátó június 30-i teljesítési időponttal állítja ki a számlát, holott a teljesítés július 15-én volt, és a befogadó adóalany a számla adatai alapján a második negyedéves bevallásában a számlában áthárított adót levonta, akkor tekintve, hogy az adólevonási joga még akkor nem nyílt meg, a hiba észlelésekor önellenőriznie kell a második negyedéves bevallását. Ebben az esetben ugyanis - szemben a fenti példákkal - arról van szó, hogy nem pusztán hibás bizonylat alapján, ugyanakkor ezzel együtt az adólevonási jog keletkezésének napján gyakorolták a levonási jogot, hanem tulajdonképpen az adólevonási jog érvényesítésére előbb került sor, mint az megnyílt volna. A példa szerinti esetben ugyanis az adólevonási jog megnyílása július 15-e, így legelőször a harmadik negyedéves bevallásban lehet figyelembe venni a levonható adót. (Ez utóbbi eset gyakori előfordulásának jellemzően az az oka, hogy az elszámolási időszakos folyamatos jellegű jogviszonyban álló felek az Áfatörvény 58. §-ára történő áttérést nem 2008. január 1-jétől, hanem később kezdték meg, így a 2008. év első felében az időszakos ügyletekről tömegesen születtek olyan számlák, amelyeken a teljesítés időpontjaként nem az Áfatörvény 58. §-a szerinti fizetési határidőt, hanem a felek által megállapodott időpontot - jellemzően a fizikai teljesítési időszak utolsó napját - tüntették föl. Ezeket azonban a számlabefogadó érdekében javítani szükséges, ellenkező esetben nem lesz megfelelő az adólevonás gyakorlásának alapjául használt bizonylat.) Ennél a pontnál kell megjegyezni, hogy - bár ez a téma a cikk 4. pontjában kifejtettekhez kapcsolódik szorosabban - fontos változás, hogy a hivatalos álláspont szerint 2008. január 1-jétől a kézi kiállítású olyan számla javítása, amelyen a teljesítés időpontja a hibás - szemben a korábbiakkal - már nem pusztán stornó számlával és ehhez kapcsolódóan új számla kiállításával, hanem a kézi számla 4. pontban ismertetésre kerülő hagyományos kézzel történő javítása útján is történhet.

Az Áfatörvény nem követeli meg, hogy a számlát a kibocsátó, illetve annak képviselője aláírja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kibocsátó részéről aláírás a számlán nem szerepel, ez a körülmény a levonási jog gyakorlására kihatással nincsen. A számla aláírása csak az elektronikus úton kibocsátott számláknál kötelező, ez esetben az elektronikus aláírásról szóló külön törvény szabályai alapján kell a bizonylatot elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátni.

A 2008. április 30-ig hatályos áfaszabályok szerint az SZJ és a vtsz. feltüntetése akkor volt kötelező a számlán, ha maga az Áfatörvény tételes rendelkezései között az érintett termékre vagy szolgáltatásra vonatkozóan az adott besorolási szám nevesítetten megjelent. A jelzett időponttól kezdődően az Áfatörvény a kibocsátó döntésére bízza, hogy besorolási számot szerepeltet-e a bizonylaton. Természetesen a számlabefogadó jelezheti a kibocsátónak, hogy ő szeretné, ha a bizonylaton a besorolási szám is szerepelne, azonban amennyiben a számlakibocsátó a kérésnek nem tesz eleget, akkor ennek az általános forgalmi adó szempontjából akár a levonási jogot, akár az adófizetést tekintjük, nincsen jelentősége.

A vevői adószám feltüntetése a számlán fő szabályként nem kötelező. Az Áfatörvény csak abban az esetben követeli meg a vevői adószám számlán történő szerepeltetését, ha a vevő az adó megfizetésére kötelezett. Ez a fordított adózásos konstrukciójú ügyletek esetén fordul elő, ami azt jelenti, hogy a vevői adószámot pl. a belföldi fordított adózásos ügyletek, az un. szolgáltatásimport, illetve a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék külföldi adóalanytól történő beszerzése esetén kötelező szerepeltetni a számlán. Ezen túl a közösségi termékügyletek esetén a vevő közösségi adószámának kell szerepelnie a számlán, illetve vannak olyan közösségi szolgáltatások (pl. uniós fuvarozás, uniós reklámszolgáltatás stb.), ahol a magyar igénybe vevőnek a számlázáshoz meg kell adnia a közösségi adószámát ahhoz, hogy a számla az Áfatörvény vonatkozásában hitelesnek minősüljön. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy az Áfatörvény 127. § (1) bekezdés b) pontja alapján abban az esetben, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a Közösség valamely tagállamában (ideértve Magyarországot is) nyilvántartásba vett adóalany, akkor az adólevonási jog gyakorlásához számla szükséges. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az Áfatörvény 169. §-a a közös hozzáadott értékadó rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvvel (továbbiakban: Irányelv) egyezően határozza meg a számla kötelező tartalmi elemeit, mint ahogyan más tagállamok forgalmi adójogszabályai is, így biztosított az, hogy a magyar megrendelő a más tagállambeli partnerétől megfelelő bizonylatot kapjon (ld. Irányelv 226. cikk).

Az Áfatörvény nem ír elő kötelezést arra vonatkozóan, hogy az egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványának számát a számlán fel kellene tüntetni. Ez azt jelenti, hogy az adólevonást, illetve az adófizetést az a körülmény, hogy a bizonylaton az egyéni vállalkozó igazolványszáma szerepel-e vagy sem, nem érinti. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy bizonyos - egyéb adónemek tekintetében - érdekes lehet, hogy az egyéni vállalkozó igazolványszáma szerepel-e a kibocsátott bizonylaton. Ilyen például a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 46. (2) bekezdés b) pontja, amely szerint a vállalkozói bevételt akkor nem terheli adóelőleg, ha az e bevételről kiállított bizonylaton az egyéni vállalkozó igazolványának számát is feltünteti. Hangsúlyozandó, hogy ennek csak a személyi jövedelemadó-teher elszámolásában van jelentősége, az áfaelszámolás során nincsen.

3. A számlára vonatkozó formai kritériumok

Ahhoz, hogy egy számla az adólevonási jog gyakorlásához alkalmas hiteles bizonylat legyen, nem pusztán az szükséges, hogy az Áfatörvény által előírt minimális tartalmi kellékekkel rendelkezzen, hanem az is, hogy a számlára előír

[validitas]

Sziasztok!

Próbáltam keresni a most hatályos áfa-tv-re vonatkozóan hasonló anyagot, én nem találtam. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs.

A véleményem - amit továbbra is fenntartok - az, hogy ha nem volt a kezemben a számla a bevallás benyújtásakor, és/vagy ezt nem tudom bizonyítani, akkor nem tehetem be önellenőrzéssel később a bevallásba, csak a kézhez vétel napját tartalmazó időszak áfa-bevallásába.

Tehát ha egy aug.havi teljesítési szállítói számlát októberben kap meg az adózó, mert a partner későn adta postára, akkor azt az október hónapot tartalmazó bevallásba lehet beállítani, és nem önellenőrzéssel aug.hóra. Ez csak az én véleményem, lehetséges, hogy az APEH másként értelmezi.

Szerintem hiába nyílna meg a jog augusztusban (még ez is feltételes, mert mivel bizonyítom, hogy rám áfát hárított át, ha pl. nincs szerződés, árubeszerzés esetén általában csak számla van). A jog gyakorlását = az áthárított áfa levonását nem tehetem meg, mert az áfa-tv. feltételül szabja a számla meglétét. Az pedig nincs.

A korábbi APEH értelmezést sem értem teljesen, hogy miért tette lehetővé az önellenőrzést ilyen esetben. Hiszen az Art. 49.§-a mást mond:

49. § (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.

Ha nincs számla az adózónál, ami igazolja azt, hogy reá áfát hárítottak át, és mekkora összegűt, mi volt az alapja, mi volt a teljesítés időpontja, és ezért nem is szerepel az ÁFA-bevallásban levonhatóként, akkor az adót a bevallásban a jogszabálynak megfelelően állapította meg.

Hiába lesz utólag valamikor később a birtokában a számla, az visszamenőlegesen nem változtatja meg  azt a helyzetet, hogy a bevallás a jogszabálynak megfelelően tartalmazza az adóalap és az áfát.

Ha mondjuk az adózónál lenne a számla és véletlenül kimarad a bevallásból, az már indokolja az önellenőrzést, hiszen a bevallás pillanatában hibásan van feltüntetve a levonható áfa alapja és összege. Vagy ha nem a megfelelő %-kal lenne áthárítva áfa, és utóbb veszi észre. 

De amikor nincs számla, nincs áthárított áfa sem, ezért a bevallás a jogszabálynak megfelelően készült és nincs indoka az önellenőrzésnek. 

  
 

[valterjozsefne]

Sziasztok!

 Böbe, ha jól értem azonosan gondolkodunk a következőt írod: 

 Ha mondjuk az adózónál lenne a számla és véletlenül kimarad a bevallásból, az már indokolja az önellenőrzést, hiszen a bevallás pillanatában hibásan van feltüntetve a levonható áfa alapja és összege. Vagy ha nem a megfelelő %-kal lenne áthárítva áfa, és utóbb veszi észre.

 

A kérdésből nekem úgy jött le, a vállalkozó késve adta le a számlákat a könyvelésre (javítsatok ki, ha nem ezt kell érteni)

 Mária

[validitas]

Szia Mária!

Igen, egyetértünk, csak szerintem azt is tudni kellene bizonyítani, hogy a számla időben megérkezett a vállalkozóhoz (érkeztetés v. iktatás), csak ő késve adta le a számlát a könyvelésre. Ha ez igazolható (akár még a boríték postai bélyegzője is igazolhatja), akkor önellenőrzés.

Ha már a vállalkozó is késve kapta, akkor pedig csak a kézhez vétel időszakában, azaz nem önellenőrzés.

Üddv: Böbe

[valterjozsefne]

Szia Böbe !

 

Szerintem nem ez az egyedüli téma sajnos, amely megosztja a véleményeket, én abból indulok ki, ha egy kimenő számláról később derül ki, hogy nem állítottuk be időbe a bevallásba, akkor azt senki  nem kérdőjelezi meg önellenőrzéssel tudom rendezni.

Miért nem tehetném meg ezt ellenkező esetben amikor a szállítói számla marad ki,

a teljesítés a számlán szerepel, miért kellene bizonyítani, hogy a számla mikor került

átvételre. esetleg  „zsebben maradt”

Én ezt a bizonyítást, vagyis a helyesbített számla kézhez vételének bizonyítását, az áfa  tv.77 & és 78. & alapján a számla korrekciókra értelmezem , természetesen nem állítom, hogy ez a helyes,. lehet én értelmezem rosszul.

Mária

[DerStauner]

nem értem, hogy miért kell bolhából elefántot csinálni? (hogy egy kicsit a magyart is gyakoroljam). 

ha jó akarok lenni az ügyféllel, beteszem a bevallásba a bejövő számlát, ha meg nem, akkor csak a következőbe, hadd fizessen (kemény 15e-rel többet).

késve jött számla, és ha már úgy is önrevízióznom kell a bevallást, akkor ezt is beleteszem. miért ne?