Sziasztok, szia WinZol!
De rég hallottalak!
Az Önadózó egyik idei számában Vira Sándor tollából és könyvében is egy nagyon jó kis útmutató jelent meg. Idemásolom -szerintem segítségetekre lesz.
Üdv: P.Zsuzsa
Alapvetően teljesítési időpontként a következő három időpont jöhet számításba:
-a gazdasági esemény beteljesedése, tényállásszerű bekövetkezése,
-a termék vagy szolgáltatás ellenértékének esedékessége,
-a termék vagy szolgáltatás ellenértékébe beszámító előleg átvétele
1) A gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése
Fő szabályként a törvény előírja, hogy a teljesítési időpont a gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése.
Mint látható inkább keretjellegű szabályról van szó. A szerződő felek belátására, szerződési akaratára bízza a teljesítési időpont meghatározását. Jelentőséggel bír ezért, hogy a nagy összegű szerződések esetén pontosan körül kell írni a gazdasági események teljesülésének tényállásszerű paramétereit, elkerülendő a hatósági jogalkalmazókkal a jogvitákat. Minden olyan szerződéses kapcsolatnál, amelyre a következő pontok nem tartalmaznak előírást, e generális szabályt kell alkalmazni. Így többek között az adott termékek részletvételére, zártvégű lízingjére irányuló szerződések esetén is. E szerződéses kapcsolatok esetén, bár a törvény már nem mondja ki tételesen, de teljesítési időpontként a termék birtokba vételét kell tekinteni.
Tulajdonjog fenntartással kötött ügyleteknél szintén a birtokba adás napja lesz a teljesítési időpont.
A részteljesítések és az előleg fogalmi elhatárolására fokozott figyelmet kell fordítani. A szabály eddig is létezett állásfoglalás szinten, és rengeteg jogvitát gerjesztett a részteljesítések ellenértékének és az előleg fogalmának az értelmezése.Tekintettel arra, hogy a törvény nem köti ki azt, hogy mikor kell a részteljesítésekről megállapodni, így az bármikor alkalmazható folyamatban lévő szerződéses kapcsolatok esetén is. Vagyis a teherautós példánál maradva, ha a szerződésben az ellenérték egyösszegű megfizetése szerepel, attól még a későbbiekben dönthetnek a felek úgy, hogy például 30 darab gépjármű leszállításakor elszámolnak az addigi teljesítésről, ezt kívánatos írásban rögzíteni a jogviták elkerülése miatt. Oszthatatlan termék vagy szolgáltatás esetén a részteljesítés fogalmilag kizárt, például egy adott lakás, vagy szolgalmi jog átengedése esetén.
2) A termék vagy szolgáltatás ellenértékének az esedékessége
A törvény az ellenérték esedékességét, a fizetési határidőt tekinti teljesítési időpontnak részletfizetési megállapodásnál és határozott időszakonként történő elszámolásnál.
Egy adott termék részletvételénél a törvény kizárja a szabály alkalmazhatóságát, ez esetben a már tárgyalt birtokba adás, illetve a tulajdonjog átadás időpontja a teljesítési időpont.Több termék adásvételére irányuló szerződésnél a szabály alkalmazhatósága fennáll akkor, ha határozott időszakonként számolnak el a leszállított termékekről. Például a már említett 100 db gépjármű esetén, ha a szerződésben azt kötik ki, hogy havonta elszámolnak a leszállított mennyiségről, akkor a fizetési határidő lesz a teljesítés időpontja. Ugyanilyen módon kell az üzletekbe, a gyártó vagy a nagykereskedő által kiszállított termékek esetében meghatározni a teljesítési időpontot, ha időszakonként számolnak el.Jellemzően e teljesítési időpontot kell alkalmazni az olyan szolgáltatások esetén, amelyeknél az ellenérték megfizetése nem egy aktussal történik, illetve az eddig folyamatosnak tekintett szolgáltatásoknál, és az átalánydíjas szerződéseknél. Pl.: bérbeadás, könyvelés, közüzemi szolgáltatások, átalánydíjas szerződések, munkaerő kölcsönzés, takarítás, különböző jogok átengedésénél, stb.
Bár az építőiparra nem jellemző, de alkalmazható a szabály olyan építőipari szolgáltatásoknál is, ahol nem részteljesítésben állapodnak meg, hanem az elvégzett munka értékét időszakonként állapítják meg. Pl.: nem abban állapodnak meg, hogy az alap elkészítése után annak ellenértékét megfizetik, hanem abban, hogy a havi teljesítményt, az anyag és a rezsi óradíj alapján kifizeti a megrendelő a vállalkozónak.
Fontos tudnivaló, hogy amennyiben a határozott időszaki elszámolás időtartama az egy évet - 365 napot - meghaladja, úgy a 365 napról külön el kell számolni. A 12. hónap utolsó napja lesz a teljesítési időpont.
3) Az ellenérték átvétele
Előleg esetében a teljesítési időpont az előleg átvételének, illetve az előleg jóváírásának az időpontja az eladó bankszámláján.
Az előleggel kapcsolatos teljesítési szabályok megegyeznek az előző évek szabályaival.Ha az eladó az adófizetésre kötelezett, akkor a számlán feltüntetett (előzőekben taglalt) teljesítési időpontokban adófizetési kötelezettsége keletkezik, ha az ügylet tárgya adóköteles. Fordított adózás esetén, amikor a vevő állapítja meg az adót, az adófizetési kötelezettség nem a számlán feltüntetett teljesítési időpontban keletkezik!
Adófizetési kötelezettség fordított adózás esetén
Az adófizetési kötelezettség fordított adózás esetén nem a számlán feltüntetett teljesítési időpontban keletkezik, de az eladónak a teljesítési időpontot szerepeltetnie kell a számlán.
A fordított adózás témakörét (igaz dióhéjban) az előző számunk taglalta, így az adótárgyi és személyi feltételeit nem ismételem meg.
Az adófizetési kötelezettség:
- a számla kézhezvételekor
- az ellenérték megtérítésekor
- a teljesítést követő hó 15-én keletkezik,
illetve az említett események közül a legkorábbi bekövetkezésekor. Ha a fordított adózást két magyar adóalany közötti ügylet esetén alkalmazzák, akkor döntő többségben a számla kézhezvételekor keletkezik az adófizetési kötelezettség a vevőnél, tekintettel arra, hogy az eladónak a teljesítési időponttól, vagy az elszámolt időszak végétől (gyűjtő számla esetén) 15 napon belül kell kiállítani a számlát. Továbbá a számla kézhezvétele rendszerint korábbi időpontra esik, mint a megfizetés dátuma. A teljesítést követő hó 15-e csak akkor lehet az adófizetési kötelezettség időpontja, ha az eladó nem a törvénynek megfelelő időben állítja ki a számlát, vagy az átvétel postai út miatt késedelmes. A számla kiállításának elmulasztásáért járó szankciók jelentősen megnövekedtek, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az eladó nem tett eleget ez irányú kötelezettségének, akár 1 millió forint bírságot is kiszabhat.Külföldi relációban alkalmazott fordított adózás esetén (közösségi termékbeszerzés, vagy külfölditől igénybevett Magyarországon teljesített szolgáltatás), a teljesítést követő hó 15-e, mint teljesítési időpont, a tapasztalatok szerint gyakran előfordul, mert az eladó számlája nem érkezik meg időben. Felhívom a figyelmüket, hogy „importszolgáltatás” igénybevételekor a számla kézhezvételéig történő adófizetési kötelezettség halasztásának a lehetősége megszűnt. Halasztani csak a teljesítést követő hó 15-ig lehet.Fontos megemlíteni fordított adózás esetén az előleggel kapcsolatos adókötelezettséget. A törvény nem tér ki egyértelműen a fordított adózás alá tartozó értékesítések ellenértékébe beszámító előleg adózási szabályairól. Belátható azonban, hogy az újonnan bevezetett fordított adózás alá eső értékesítési konstrukciók esetében, ha az előlegre nem a fordított adózást alkalmazzuk, akkor a bevezetésük céljával ellentétes hatást érünk el, illetve az előnyeiről lemond a kormányzat. Így az előleg esetén szintén a vevőnek kell megállapítani az adót. Mivel a törvényben nem szerepel a fordított adózás esetén az általánostól eltérő adóalap és adó megállapítási technika (nem találtam), így az általános szabályt kell alkalmaznunk, miszerint az előleg tartalmazza az adó összegét is.
A számla kiállításának időpontja
A számla kiállításának az időpontja azért bír fokozott jelentőséggel, mivel csak a kiállított számla birtokában tudja az eladó és/vagy a vevő az adófizetési kötelezettségét, vagy levonási jogát a törvénynek megfelelően gyakorolni.
Fő szabály szerint a teljesítéskor kell a számlát kiállítani, amely mint már láthattuk a gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése, az ellenérték megfizetésének határideje, vagy az előleg átvétele lehet.
Az elmúlt években ezen időpontokban kellett kiállítani a számlát, de ez sokszor ügyvitel-technológiai okokból nem volt lehetséges, ezért a törvény 15 nap türelmi időt biztosít a számla kiállítására. (Megjegyzem a sok kapott telefon alapján, hogy az adóalanyok egy része még így sem lesz képes kiállítani a számlát törvényes időben.) A törvény bevezette a gyűjtő számla fogalmát, amely már az eddig felmerült információk alapján látható, hogy jogértelmezési problémákat fog felvetni.
A probléma a határozott időszaki elszámolás és a gyűjtő számla szabályainak együttes alkalmazása esetén merül fel.
Kérdés az, hogy aki határozott időszakonként számol el a vevőjével, annak gyűjtő számlát kell-e kiállítania, vagy sem? Ha határozott időszakonként kerülnek elszámolásra a nyújtott szolgáltatások és értékesített termékek egy adott vevő felé, és azokról az eladó adó-elszámolási időszakával megegyező, vagy annál rövidebb időszakra számolnak el, akkor gyűjtő számlát lehet kiállítani. A gyűjtő számlát az eladó adó-elszámolási időszakának utolsó napjáig, illetve az azt követő 15 napon belül kell kiállítani. A számlán az ügyleteket tételesen fel kell tüntetni, vagyis az egynemű értékesítéseket számlasoronként összevontan, de egymástól elkülönülten kell szerepeltetni. A gyűjtő számla kiállításáról előzetesen meg kell állapodni.
A gyűjtő számla teljesítési időpontja a fizetési határidő lesz, hiszen végül is határozott időtartamú elszámolásról van szó.
Kérdésként merül fel, hogy milyen számlát kell kiállítani, ha hosszabb időszakról számolnak el, mint az eladó adó-elszámolási időszaka? A törvényalkotó, amikor a határozott időszaki elszámolásra irányuló teljesítési szabályokat megalkotta, vélhetőleg az átalánydíjas szerződésekre, bérbeadásra, a folyamatos teljesítésekre gondolt. Amikor a gyűjtő számlával kapcsolatos szabályokat fogalmazta meg, akkor elsősorban a gyártók és a nagykereskedők kiszállításait tartotta szem előtt.
Talán még az is kiolvasható mögöttes szándékként, hogy a határozott idejű elszámolásnál egynemű szolgáltatásra, termékre gondoltak, a gyűjtő számlánál, pedig akár különböző termékekre és szolgáltatásokra. Ezzel az értelmezéssel az a gond, hogy akkor a gyűjtő számla teljesítési időpontjával adós marad a törvény.
A gazdálkodó, ha el akarja kerülni a jogértelmezési vitát a hatósággal, akkor arra törekszik (amely egyébként jól felfogott gazdasági érdeke is), hogy az elszámolások maximális időtartama az adó-elszámolási időszakon belüli legyen, vagy még szerencsésebb, ha havonta, vagy annál rövidebb időközönként számolnak el egymással.
A folyamatos szolgáltatásnál, bérbeadásnál, jogátengedésnél a hosszabb elszámolási időszak sem okozhat problémát.