Szia!
Az Adóvilág 2007/3-as számában jelent meg ez az összefoglalás, bemásolom, hátha másnak is hasznára lesz:
a számla korrekciójának esetei és módjai.
1. A kijavítás
Kijavításról akkor beszélhetünk, ha a számla az adó összegét nem érintő hibában szenved és a korrekció pusztán az ilyen adat korrigálására szolgál. Jellemzően ilyen a név, a cím, az adószám vagy egyéb adat elírása.
Ilyen esetben a számlát ki kell javítani; a kijavítás módja azonban eltér a kézzel valamint a számítógéppel előállított számla esetén.
a) A kézzel kiállított számla kijavítása
A kézzel kiállított számlát a javítás általános szabályai szerint kell korrigálni. Ilyenkor a számlát kiállító adóalanynak az összes számlapéldányra fel kell vezetnie a korrekciót úgy, hogy a hibás adatot egy vonallal áthúzza, figyelve, hogy az eredetileg felvezetett adat is felismerhető maradjon, és az új, helyes adatot a hibás adat fölé, esetleg alá vagy mellé írja, majd a javítás pontos dátumát (év, hónap, nap) és aláírását (szignóját) a korrigált adat mellé vagy csillaggal jelölve a számla szélére felvezeti.
b) A számítógéppel előállított számla javítása
Az előző pontban tárgyaltakkal szemben a számítógéppel előállított számlát utóbb kézzel vagy géppel javítani nem lehet.
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet) 1. § (6) bekezdés b) pontja szerint a számítógéppel előállított számla az, amelynek szigorú számadás alá vonása a vonatkozó PM rendeletben foglaltak szerint megvalósul oly módon, hogy a program – beleértve az alaki hibás, vagy tartalmilag rontott, illetve megsemmisült vagy elveszett számla esetét is – kihagyás és ismétlés nélkül biztosítja a sorszámozást, és a másolatok alapján a hiánytalan elszámolás biztosított. Ez utóbbi feltétel teljesüléséhez a számla összes példányának egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetében a gépi programnak biztosítania kell a példányok sorszámozását, több példányos öszszeszerelt, előnyomás nélküli számla esetén pedig fel kell tüntetnie azt, hogy a számla hány példányban készült.
A PM rendelet hivatkozott szabályából kitűnik, hogy a számítógépes számla csak olyan zárt rendszerű számlázó program segítségével kerülhet előállításra, amely biztosítja, hogy minden számla – ideértve a korrekcióra szoruló számlát is – a számítógép adatmemóriájában, folyamatos sorszámozás mellett tárolva legyen.
Ugyanakkor a kinyomtatott számlapéldánynak minden adatában meg kell egyeznie a számlázó program adatmemóriájában tárolt számlával. Éppen ezért kizárt a számítógéppel előállított, kinyomtatott számlapéldány kézzel történő javítása, hiszen ez esetben nem lenne biztosítható, hogy a számla program által tárolt adatai a kinyomtatott számla adataival megegyezzenek.
A számítógéppel előállított számla kijavításának módját az Áfa törvény rendezi.
Az Áfa törvény 45/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a számítógéppel előállított számlában szereplő adatot kell javítani, akkor annak módja a stornírozás.
A stornírozást stornó számla kiállításával kell elvégezni. Az Áfa törvény 45/A. § (2) bekezdése szerint a stornó számlának tartalmaznia kell:
a) a számla sorszámát,
b) a stornírozandó (eredeti) számla sorszámát,
c) a számla kibocsátójának nevét, címét, adószámát,
d) a vevő nevét, címét, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószámát,
e) a számla kibocsátásának keltét,
f) a stornírozandó (eredeti) számla összesített adóalapját, adóösszegét, adóval növelt ellenértékét negatív előjellel.
Mivel ebben az esetben nem a teljesítés meghiúsulása miatti stornóról van szó, éppen ezért a stornírozást követően szükség van egy új, már a helyes adatokat tartalmazó számla előállítására.
A vevő adólevonási joga ezen új bizonylattal – az eredeti teljesítési időpontban – fennáll, amit alátámaszt a 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelv is, amely leszögezi, hogy a számla kijavítását követően – aminek módja számítógépes számlánál az Áfa-törvény 45/A. §-a szerint a stornó számlát követően kiállított új számla – az adólevonási jog a számla szerinti eredeti teljesítési időpontban gyakorolható.
2. A stornírozás
Az Áfa törvény 45/A. §-a alapján a stornírozásnak három esete van.
a) A teljesítés meghiúsulása
Az Áfa törvény 45/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a teljesítés meghiúsul, a teljesítésről kiállított számlát stornírozni szükséges.
Az általános forgalmi adó rendszerében a teljesítés meghiúsulásáról akkor beszélhetünk, ha a teljesítés meg sem történt, vagy fizikai értelemben megtörtént ugyan, de a felek az általuk kötött szerződést úgy szüntetik meg, hogy a korábbi teljesítések visszajárnak.
A Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) szabályai alapján levezethető, hogy a polgári jogi teljesítést jogi értelemben akkor tekinthetjük meghiúsultnak, ha a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg. A szerződés visszamenőleges hatállyal történő megszűnése pedig – a Ptk. 319. § (3) bekezdése és 320. § (1) bekezdése alapján – a felek általi felbontással vagy valamelyik fél elállásával lehetséges.
Felbontás (elállás) esetén a Ptk. 319. § (3) bekezdésének utolsó mondata alapján az addig teljesített szolgáltatások visszajárnak.
Mindezek alapján a teljesítés meghiúsulása miatti stornírozás csak olyan esetben lehetséges, amikor a felek az eredeti állapotot állítják helyre, tehát – amennyiben bármelyik fél részéről bármiféle teljesítés (részteljesítés) történt – az egymás felé tett teljesítések úgy kerülnek visszarendezésre, mintha teljesítés nem is történt volna.
Szerződést azonban nemcsak visszamenőleges hatállyal, hanem a jövőre nézve is meg lehet szüntetni (ezt nevezzük a felek általi megszüntetésnek, vagy valamelyik fél általi felmondásnak), ilyenkor viszont a számla stornírozására nem kerülhet sor, hiszen a teljesítés nem hiúsult meg, hanem csak részben történt meg. Természetesen, ha a jövőre nézve történő megszűnés eredményeként az eredetileg kiállított számlát módosítani szükséges, akkor ezt az adóalanynak meg kell tennie, azonban az ilyen típusú korrekciót nem stornírozással, hanem a későbbiekben tárgyalt helyesbítéssel kell megoldani.
Összefoglalva, a teljesítés meghiúsulása miatt csak abban az esetben lehet és kell stornó számlát kiállítani, ha a meghiúsulás eredményeként a már megtörtént szolgáltatásokat a felek egymás felé viszszatérítik, vagy ha a meghiúsulásig a felek egymás felé egyáltalán nem teljesítettek.
A teljesítés meghiúsulása miatti stornó esetén is az Áfa törvény 45/A. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti stornó számlát kell kiállítani, azonban értelemszerűen ez esetben nem kerül sor új számla kiállítására, ugyanakkor a stornírozás miatt mind a stornózott számla kibocsátójának, mind a befogadójának önellenőriznie szükséges az eredeti teljesítéssel érintett adómegállapítási időszakot.
Jelen pontban szükséges kitérni arra, hogy mi történik akkor, ha úgy hiúsul meg a teljesítés, hogy ahhoz kapcsolódóan korábban előleg fizetésére és így előlegszámla kiállítására került sor.
Az előlegről kiállított számlát stornírozni nem lehet, mivel az Áfa törvény 17. §-a alapján előleg esetén a teljesítés időpontja az előleg tényleges átvételének, jóváírásának napja, amely átvétel, jóváírás a fizikai valóságban már megtörtént.
Ezért az előlegfizetés – az Áfa törvény vonatkozásában – minden esetben teljesített ügyletnek minősül, annak a tényleges átvételt, jóváírást követő meghiúsulása fogalmilag kizárt, így az Áfa törvény 45/A. §-ának stornírozásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
Ezért – amennyiben az előleget kapó fél az annak alapjául szolgáló ügylet meghiúsulása esetén az előleget visszafizeti –, akkor az előlegről kiállított számlát nem stornírozni, hanem nullára helyesbíteni szükséges az Áfa törvény 45. §-ának szabályai szerint.
b) Számítógéppel előállított számla javítása
Az Áfa törvény 45/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a stornírozás második esete az, ha a számítógéppel, illetve elektronikus úton előállított számla lezárását követően észlelt hibát kell javítani.
Ezen eset szabályai kifejtésre kerültek jelen cikknek a számítógéppel előállított számla kijavítását tárgyaló részében.
c) Műszaki hiba
Az Áfa törvény 45/A. § (1) c) pontja szerint akkor is stornírozni szükséges a számítógéppel vagy elektronikus úton előállított számlát, ha azt műszaki hiba miatt újra elő kell állítani.
3. A helyesbítés
a) Mikor van szükség helyesbítésre?
Az Áfa törvény 45. § (1) bekezdése szerint a számlát helyesbíteni szükséges, ha annak kibocsátását követően az adóalany észleli, hogy az áthárított adó összegét, vagy annak megállapításához szükséges valamely tétel(eke)t kell módosítani, vagy ha az adóalany az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani.
Az Áfa törvény idézett rendelkezéséből következik, hogy abban az esetben, ha a számlán bármely olyan adatot kell módosítani, amely az áthárított adó összegét érinti, akkor a módosítást minden esetben – legyen az kézzel kiállított vagy számítógéppel, esetleg elektronikus úton előállított számla – helyesbítéssel kell megoldani.
Gyakran előfordul, hogy az adózók abban az esetben is stornírozzák a számlát, amikor az csupán az áthárított adó összegére nézve szorul korrekcióra. Ez a gyakorlat nem helyes, ilyen esetben mindig az Áfa törvény 45. § (2) bekezdése szerinti helyesbítő számlát kell kiállítani, és nagyon fontos, hogy a korrigált, eredeti számlát is meg kell őrizni, ugyanis a helyesbítő számla pusztán az eredeti számlával együtt értelmezhető bizonylat.
b) A helyesbítő számla tartalma
Az Áfa törvény 45. § (2) bekezdése szerint a helyesbítő számlának, egyszerűsített számlának (továbbiakban: helyesbítő számla) tartalmaznia kell:
a) a helyesbítés tényére utaló jelzést;
b) az eredeti számla, egyszerűsített számla azonosításához szükséges adatokat;
c) az eredeti, a módosított tételeket és a különbözetet.
A helyesbítés intézményének célja az utóbb – általános forgalmi adót is érintő – számlakorrekciót igénylő módosítás megfelelő bizonylatolása, valamint a korrekció folytán előállt adókülönbözet pontos elszámolásának biztosítása.
A helyesbítő számlát tehát úgy kell kiállítani, hogy az alkalmas legyen az érintett gazdasági eseményről készült eredeti számla (egyszerűsített számla) beazonosítására, továbbá a felmerült áfa-különbözet elszámolására.
Az Áfa törvény 45. § (2) a) pontja alapján a helyesbítő számlán a helyesbítés tényét szövegesen fel kell tüntetni.
Ez megvalósulhat olyan módon, hogy az adóalany a számla elnevezésében jelöli ezt, azaz „Helyesbítő számla” elnevezéssel bocsátja ki a bizonylatot, de lehetőség van arra is, hogy az számlakibocsátó a számlában egyéb helyen szövegesen jelzi, hogy a kiállított számla egy korábban megtörtént gazdasági eseményt, illetve számlát helyesbít.
Az Áfa törvény 45. § (2) b) pontjában foglaltak szerint a helyesbítő számlának mindenképpen tartalmaznia kell az eredetileg kibocsátott számla azonosításához szükséges adatokat, hiszen a helyesbítő számla – a helyesbítés jogintézményének jellegéből adódóan – önmagában nem értelmezhető.
A beazonosíthatóság érdekében a helyesbítő számlának mindenképpen tartalmaznia kell a gazdasági eseményről kiállított eredeti számla sorszámát, és a korrigálandó gazdasági esemény megnevezését, adatait.
Az Áfa törvény 45. § (2) c) pontja úgy rendelkezik, hogy a helyesbítő számla kötelező tartalmi elemeit képezik az eredeti, módosított tételek és a különbözet.
Mivel a helyesbítés célja, hogy egy korábban teljesült gazdasági esemény utólagos – általános forgalmi adót is érintő – korrekcióját rendezze, éppen ezért nem kifogásolható, hogy amennyiben olyan bizonylat kerül helyesbítésre, amely több tételt is tartalmaz, akkor a helyesbítő számlában csak azon eredeti tételek kerüljenek feltüntetésre, amelyek a helyesbítés folytán módosulnak.
Azaz a helyesbítő számla minden további nélkül elfogadható, ha azon csak azok a korábbi eredeti tételek kerülnek szerepeltetésre, amelyeket a helyesbítés során az adóalany korrigál, és az olyan egyéb tételeket, amelyeket a helyesbítés nem érint, az adóalany nem tünteti föl a helyesbítő számlán. Ezen felül a helyesbítő számlán szövegesen utalni kell a módosítással nem érintett tételek változatlanságára.
Ugyanakkor nem kifogásolható az sem, ha az adóalany a helyesbítő számla utolsó sorában nem a helyesbítés eredményképpen előállt módosított ellenértéket, hanem a különbözetet szerepelteti, tekintve, hogy az Áfa törvény 45. § (2) bekezdésében előírt adatok ez esetben is szerepelnek a számlán, valamint a helyesbítés miatti adókorrekció ezen adatok segítségével is minden további nélkül elvégezhető.
c) Mikor szükséges önellenőrizni helyesbítés esetén?
Az Áfa törvény 45. § (5) bekezdése alapján abban az esetben, ha a számla kiállítójánál a helyesbítés eredményeként kötelezettség-csökkenés lép fel, akkor önellenőrizni nem lehet, hanem a helyesbítés során előállt adócsökkenést a helyesbítő számla kibocsátására vonatkozó adómegállapítási időszakban kell figyelembe venni.
Akkor viszont, ha a helyesbítés okán a számlakiállítónál kötelezettség-növekedés történik, az adókötelezettség-növekedést csak az eredeti teljesítéssel érintett adómegállapítási időszakra vonatkozó önellenőrzéssel tudja elrendezni.
Az Áfa törvény 45. § (6) bekezdése alapján a számla befogadójánál – helyesbítés esetén – önellenőrzés egyik esetben sem szükséges, ő mindig a helyesbítő számla kibocsátásának adómegállapítási időszakában veszi figyelembe az adókötelezettség-változást.
d) Mi történik, ha egy adott
számlát egyidejűleg szükséges helyesbíteni és stornírozni?
Amennyiben a számítógéppel kiállított számla mind elírási, mind az adó megállapításához szükséges tételeket érintő hibát tartalmaz, akkor az adóalany kétféleképpen járhat el.
Az első eset az, amikor az adóalany a számítógéppel kiállított számlát úgy stornírozza, hogy közben nemcsak az egyéb hibát/hibákat, hanem az adó összegét, mértékét érintő változást is módosítja az új számlán.
Ebben az esetben helyesbítő számla kiállítására nincsen szükség, ugyanakkor ilyenkor mind a számla kibocsátójának, mind pedig a számla befogadójának önellenőriznie szükséges, tekintettel arra, hogy a stornírozás mindig az eredeti teljesítésre hat vissza és pozitív törvényi szabályozás hiányában nincsen lehetőség arra, hogy akár a számlakibocsátó (adókötelezettség-csökkenés esetén), akár a számla befogadója a stornó számla kiállításának adómegállapítási időszakában vegye figyelembe az adó meghatározásához szükséges tételek módosítását.
A második eset, amikor a számla kibocsátója az érintett számlát előbb stornírozza, majd a stornírozás eredményeként kiállított új számlát helyesbíti.
A stornírozásra ilyenkor azért van szükség, mert az eredeti bizonylat adót nem érintő tételei hibásak, így azokat ki kell javítani, ugyanakkor a számítógéppel kiállított számlánál a kézzel való kijavítás kizárt.
Ettől függetlenül – a stornírozással ilyen módon kijavított – számla helyesbítése pedig azért szükséges, mert az Áfa törvény 45. §-a a helyesbítés szabályait olyan módon rendezi, hogy a helyesbítő számla kizárólag a helyesbített számlával együtt, annak adataival értelmezhető.
Éppen ezért abban az esetben, ha a számla adót érintő és egyéb adatai is hibásak, akkor lehetőség van arra is, hogy a kibocsátó első körben a számítógéppel kiállított számlát – javítás céljából – stornírozza és ezzel egyidejűleg egy olyan új számlát állítson ki, amelynek az általános forgalmi adót érintő adatai a stornózott számla adataival megegyeznek, ugyanakkor – amennyiben az adó összege vagy az annak megállapításához szükséges bármely tétel is módosult – akkor a stornírozást követően az Áfa törvény 45. §-a alapján helyesbítő számlát is ki kell állítania.
Erre az esetre leszögezhető, hogy a stornírozás miatt önellenőrzésre nincsen szükség, ugyanakkor a helyesbítés okán felmerülhet önellenőrzés, de csak a kibocsátó oldalán és csak akkor, ha az adókötelezettsége növekszik.
e) Csoportos számlahelyesbítés
Előfordulhat olyan eset, amikor egyszerre egynél több számláról derül ki, hogy az adó összegét érintő korrekcióra szorul, és emiatt az adott számlákat helyesbíteni szükséges.
Mint ahogyan már kifejtésre került, a helyesbítés jogintézményének alapvető célja, hogy amennyiben az általános forgalmi adó öszszege vagy az adó kiszámítását érintő valamely tétel utólag módosításra szorul, akkor a megfelelő áfa-elszámolás és az annak alapjául szolgáló bizonylatolás biztosítva legyen.
Éppen ezért – amennyiben az adó megfelelő elszámolása biztosított – meghatározott feltételek mellett nem kifogásolható, ha az adóalany egy helyesbítő számlában adott esetben több korábban kiállításra került számlát korrigál (ún. csoportos számlahelyesbítés), de csak abban az esetben, ha az általános forgalmi adót érintő módosítás és ennek bizonylatolása az Áfa törvény 45. §-ában foglaltaknak, továbbá az általános forgalmi adózás alapvető elveinek megfelel.
A csoportos számlahelyesbítés feltételei a következők:
ea) Csoportos számlahelyesbítés az adó-kötelezettség növekedése esetén
Abban az esetben, ha a helyesbítés eredményeként a fizetendő adó növekszik, akkor – mivel a helyesbítés eredményeként az Áfa törvény 45. § (3)-(5) bekezdései alapján a számlakibocsátónak önellenőriznie szükséges – a csoportos számlahelyesbítés során csak az azonos adómegállapítási időszakra eső teljesítésekről kiállított számlák helyesbítését lehet a csoportos helyesbítő számlában elvégezni.
Természetesen csoportos helyesbítés alá vonni csak az ugyanazon vevő felé kiállított számlákat lehet.
Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy – mivel az Áfa törvény 45. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a helyesbítő számla kötelező tartalmi elemei közé tartoznak az eredeti számla azonosításához szükséges adatok is – a csoportos helyesbítő számlában a különböző teljesítésekhez tartozó teljesítési időpontok mindegyikét – az adott eredeti számlához rendelve – föl kell tüntetni.
Azaz semmiképpen sem fogadható el az a megoldás, amikor az adóalany a csoportos helyesbítő számlán a teljesítés időpontjaként „-tól -ig” megjelölést alkalmaz, hanem minden – a csoportos helyesbítő számlában korrigált számla – teljesítési időpontját külön, az egyes számlák eredeti adatai mellett föl kell tüntetni.
Példa:
Tegyük föl, hogy a negyedéves bevalló adóalany 2006. negyedik negyedévében észleli, hogy az első három negyedévben az általa teljesített értékesítések során nem megfelelő adómértéket tüntetett föl, 20 százalékos adókulcs alkalmazása helyett tárgyi adómentesen számlázott egy adott vevője felé.
Emiatt valamennyi kiállított számláját helyesbítenie szükséges. Mivel a helyesbítés eredményeként a fizetendő adó összege növekszik, éppen ezért a számla kibocsátónak a helyesbítés okán önellenőriznie szükséges.
Az önellenőrzés miatt azonban a csoportos helyesbítést az adóalany csak a különböző negyedévekre külön-külön tudja elvégezni.
Azaz ebben az esetben – ha a csoportos számlahelyesbítés megoldását választja – három csoportos helyesbítő számlát kell kiállítania, egyet az első, egyet a második és egyet a harmadik negyedévben eszközölt teljesítéseiről kiállított számlái tekintetében.
Ugyanakkor a csoportos helyesbítő számlán minden egyes számla sorszámára, a sorszámhoz rendelve az adott számla teljesítési időpontjára, valamint a kiszámlázott termék, vagy szolgáltatás megnevezésére, és egyéb – az Áfa törvény által megkövetelt – azonosító adataira külön-külön is utalnia kell.
eb) Csoportos számlahelyesbítés az adó-kötelezettség csökkenése esetén
Abban az esetben, ha a számlahelyesbítés eredményeként az adóalany fizetendő adója csökken, akkor a helyesbítés okán előállott adókorrekciót mindkét fél, tehát mind a számlakibocsátó, mind a számlabefogadó a helyesbítő számla kiállítására vonatkozó adómegállapítási időszakban veszi figyelembe és számolja el.
Emiatt az adó összegét csökkentő helyesbítésnél nincsen akadálya annak, hogy az adóalany akár eltérő adómegállapítási időszakokra eső teljesítésekről kiállított számlákat ugyanazon helyesbítő számlában korrigáljon.
Természetesen a csoportos helyesbítésnek itt is feltétele, hogy csak olyan számlákat lehet csoportosan helyesbíteni, amelyek ugyanazon vevő nevére szólnak.
Mivel az eredeti számla azonosításához szükséges adatok az adócsökkenést eredményező helyesbítésnél is a helyesbítő számla kötelező tartalmi elemei közé tartoznak, éppen ezért ilyen esetben sem elfogadható, ha az adóalany teljesítési időpontként nem az egyes teljesítési időpontokat, hanem azt az időszakot tünteti föl, amelyre a helyesbíteni kívánt tételek teljesítési időpontja esik. Tehát ebben az esetben sem lehet a csoportos helyesbítő számlán a teljesítés időpontjaként „-tól -ig” időszakot feltüntetni.
Adócsökkenést eredményező helyesbítésnél is alapvető követelmény, hogy az egyes – helyesbíteni kívánt – számlák teljesítési időpontja külön-külön feltüntetésre kerüljön.
Az adócsökkenést eredményező csoportos helyesbítés tulajdonképpen annyiban különbözik az adó-kötelezettség növekedését eredményező helyesbítéstől, hogy mivel az Áfa törvény 45. § (3)-(6) bekezdései alapján az adócsökkenéssel járó helyesbítésnél nincsen helye önellenőrzésnek, hanem mindkét fél a helyesbítő számla kibocsátásának napját magában foglaló adómegállapítási időszakban veszi figyelembe az adókorrekciót, ezért adócsökkenés esetén nem kifogásolható, hogy az adóalany eltérő adómegállapítási időszakra eső teljesítésekről kiállított számlákat ugyanazon helyesbítő számlában rendezze el.
Példa:
Tegyük föl, hogy a negyedéves bevalló adóalany 2006. negyedik negyedévében úgy ad utólagos – számlázott – engedményt egy partnerének, hogy az olyan teljesítéseket érint, amelyeket különböző negyedévekben nyújtott.
Abban az esetben, ha a számlakibocsátó adóalany csoportos helyesbítés mellett dönt, akkor elég neki egyetlen csoportos helyesbítő számlát kiállítania, függetlenül attól, hogy az egyes teljesítések eltérő adómegállapítási időszakokra esnek, hiszen az Áfa törvény 45. § (3)-(6) bekezdései alapján egyik félnél sem merül föl önellenőrzés, így a megfelelő adóelszámolás biztosításához – amennyiben a csoportos helyesbítő számla egyebekben a fent kifejtett tartalmi elemeket tartalmazza – egyetlen csoportos helyesbítő számla kiállítása is elegendő.
Dr. Farkas Alexandra
