Adófórum

Sziasztok,

van egy Kft akinek van egy székhelye és van egy telephelye két különböző városban, de igazából "termelő" tevékenységet egyik helyen sem végez, mert van két autója amivel termelői tejet árul falvakban. A falvak önkormányzata nem kér semmilyen napi IPA megfizetést mivel csak egyfajta terméket árul. Ilyenkor mi lesz az IPA-val hogyan osszam meg? A két város között ahol igazából semmit nem csinál? Vagy a 10 falu között ahol árul? De nincs semmi adatom a falvak forgalmáról  a megosztáshoz, meg ez amúgy is változó. Szerintetek?

Szia!  Akinek megosztási kötelezettsége van (székhelyen kívül van más település(ek)en telephelye, az nem a forgalom, vagy bevétel alapján oszt meg, hanem vagy a személyi jellegű ráfordítások arányában, vagy a tárgyieszközök arányában.. (A harmadik összetettet nem is írom).

Tehát a KFT mindenképpen köteles IPÁ-t vallani a székhelyén és a másik városban lévő telephelye szerinti önkormányzathoz (2009). a Htv. alapján. 

Hogy ez a tejet árul falvakban, pontosan minek fogható fel, y esetleg ideiglenes ipa bejelentést keletkeztető tevékenységnek-e   nem tudom.

Ami biztos az, az, hogy mivel két helyen áll fenn egyidejűleg állandó ipa kötelezettsége, mind a két önkormányzathoz bevallást kell adnia 2009-ről, gondolom, mind a két helyen be is van jelentkezve.., az meg már az a KFT -nél lehet kérdés, hogy minek tart fenn két különböző helyen "telephelyet", ami állandó ipa kötelezettséget eredményez.  A megosztáshoz azt a módszert kell választani, ami alapján úgy jön ki a megosztási hányad, hogy a vállalkozási szintű alapból, mindegyikre esik valamennyi alap...

Üdv. 

Szia!

1. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja (a továbbiakban: adóalap) nem haladta meg a 100 millió forintot, a következő 1.1., 1.2. vagy 2.1. pont szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni.

A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (a továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak - ideértve a magánszemély vállalkozó [52. § 26. a)-d) pont] esetében önmagát is - után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni. Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

A részletszámítás a következő:

a) A vállalkozó összes személyi jellegű ráfordításának összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát.

b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket - a használat idejétől függetlenül - csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendő értéke.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek

- termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;

- telek esetében a beszerzési érték 2%-át

kell eszközértéknek tekinteni.

Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték 2%-a, egyéb eszközök esetén a beszerzési érték 10%-a tekintendő eszközértéknek. Ha a nyilvántartásokból a beszerzési érték nem állapítható meg, akkor beszerzési értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint megállapított piaci érték tekintendő.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg - járműveknél - ahol azt jellemzően tárolják.

A részletszámítás a következő:

a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek százalékos arányát.

b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

2.1. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő adóalap megosztási módszert alkalmazni.

Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (1.2. pont) kell alkalmazni.

A részletszámítás a következő:

a) Az adóalapot két részre - személyi jellegű ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos megosztás módszerével megosztandó részre - kell osztani. A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:

A telephely és a székhely között a fenti módszer valamelyikével kell megosztani.

37. § (1) A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.

(2) Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó

b) építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot. Ha a tevékenység folytatásának időtartama a 180 napot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye telephelynek minősül,

A mozgóárus a fent felsorolt egyik tevékenységet sem végzi, illetve nincs székhelye a falvakba, ezért nem kell fizetni ideiglenes iparűzési adót.

Üdv. Olga

Sziasztok,

köszönöm a válaszokat, ismerem a fenti megosztási módszereket. Lehet hogy rosszul tettem fel a kérdést és lehet hogy egy kicsit "túl gondoltam" a dolgokat, igazából engem az zavar, hogy sem a székhelyen sem a telephelyen nem végez tényleges gazdasági tevékenységet hanem úgymond a kis falvakban "űzi az ipart" és teljesen más önkormányzathoz fog "helyi iparűzési adót" fizetni. Túlspiráztam a helyi és iparűzési szavak jelentését.

Mégegyszer köszönöm a hozzászólásokat.