Részmunkaidős munkaviszony melletti egyéni vállalkozó kötelezettségei

[aniko.varga2006]

Sajnos sok vállalkozás élt azzal a „megoldással” a szabályos foglalkoztatás felé tett lépései során, hogy az addig heti 40 órás munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozóját - aki ninimálbéren volt bejelentve, ami nem a teljes jövedelme volt - egyszerűen „átállította” napi 4 órás munkaidőre, változatlan bérrel.

[aniko.varga2006]

Régóta érthetetlen számomra, hogy a biztosítotti jogviszonyt miért a munkaórákhoz köti a Tbj. Teljesen irreleváns adat ugyanis a munkaviszony munkaóráinak száma annak megítélésében, hogy az egyén hozzájárul-e legalább egy minimális összeggel az egészségügyi és nyugdíjellátás finanszírozásához, márpedig ez az egyetlen értelme ennek a szabályozásnak. Egy olyan országban, ahol létfontosságú lenne a valódi részmunkaidős foglalkoztatás a közép- és hosszútávú gazdasági és társadalmi célok teljesítéséhez, a munkáltatók részéről teljesen kontraindikált a részmunkaidős foglalkoztatás.

Sszép példája ennek a ténynek, hogy 2007. január 1-től eltűnt a jogszabályokból az az előírás, mely szerint a közszférában a kormány kötelezettsége lett volna elősegíteni a rész- és atipikus foglalkoztatási formák bővülését. Ehhez hozzájárulhatott az a tény is, hogy ha ma két részmunkaidőből jönne össze valakinek a teljes foglalkoztatása - pedig ennek gazdasági értelemben mindkét (mindhárom) fél számára jelentős előnye lehet - akkor mindkét foglalkoztató teljes összegben kénytelen finanszírozni a m. vállaló járulékait, következésképp egyik sem lesz érdekelt abban, hogy lépéseket tegyen az atipikus foglalkoztatási forma felé.

(Megjegyzendő, hogy humán erőforrás-vezetési szempontból a részmunkaidős foglalkoztatás legalábbis átmenetileg jelentős terheket ró a munkáltatókra munkaszervezési, irányítási, infrastrukturális szempontból is, melynek kompenzálása aztán végképp kiesik az állam tevékenységi köréből. Ezért nem elvárható, hogy a versenyszféra a legkisebb lépést is fontolóra vegye a részmunkaidő irányába, ha további körülmények hiányában nincs érdekében.)

A jogszabályok törlése jelzi, hogy a közszféra bérköltségeinek szempontjából is hátrányos a szóban forgó Tbj. szabály. Ahelyett azonban, hogy elkezdték volna tervezni azokat a lépéseket, melyek ezt az ellentmondást feloldják, a legnagyobb csendben kiszavaztatták a Parlamenttel a vonatkozó jogszabályokat. Miközben Uniós cél lenne az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése.