Kellő körültekintés tanúsításának adóhatósági értelmezése I.

[bordo]

Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése arra ad jogot a számlakibocsátó részére, hogy tartalmilag nem hiteles – fiktív – számla birtokában is adólevonási jogot gyakorolhasson, ha a számla befogadása során kellő körültekintéssel járt el.

[adó-jogász]

Sajnos az irányelvek nem jogszabályok, így azokra hivatkozni a bíróságok előtt eléggé meddő kísérlet. Azonban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény szerint a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, mint például az EBH2006. 1453 amelyből most idézem az úgynevezett „elvi” részeket, röviden. „Az Áfa. tv. 4. §, 32. § (1) a), 35. § (1) és a kialakult bírói gyakorlat alapján az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásba helyezésének konjuktív tartalmi feltételei közé tartozik, hogy a számlát valós adóalany állítsa ki, és az alakilag, illetve tartalmilag megfelelő hiteles bizonylat legyen, amelyet valós gazdasági eseményről állították ki, továbbá az ellenértéket megfizették, és a másik adóalany részéről az adó áthárítása megtörtént. Az Áfa. tv. 44. § (5) többletjogot biztosít, ha és amennyiben bizonyított, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintő magatartást tanúsított. Ennek az utóbbi magatartásnak a vizsgálatánál nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felelt meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e, és ha igen, milyen intézkedéseket, és ezek alkalmasak voltak-e vagy sem a számlahiányosság felismerésére.

A kellő körültekintés, illetve az adóalanytól az adóköteles tényállás során elvárható gondosság nem azonosítható valamilyen megállapodás megkötésével, vagy valamely gazdasági eseményről szóló számla befogadásával, illetve a számla szerinti összeg megfizetésével. Nem minősül hiteles dokumentumnak és adólevonásra sem jogosít az olyan számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör stb. szerepel, vagyis hiteltelen az a számla, amely nem adóalanytól származik.

A formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén van lehetőség a levonási jog gyakorlására, és önmagában még a formailag szabályos számla sem ad alapot adólevonásra, ha a tartalmi feltételek közül bármelyik is hiányzik, illetőleg nyilvánvaló, hogy az alaki hiányosságok önmagukban alapot adhatnak arra, hogy a számlabefogadó fokozott körültekintéssel vizsgálódjon a tekintetben, hogy a számlakibocsátó adatai a cégnyilvántartás szerint megfelelők-e.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (3) szerint a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell a számviteli bizonylatokat kiállítani. A számviteli törvény a számviteli bizonylati kiállítási kötelezettség alól fizetési nehézségekre való hivatkozással sem tesz kivételt, így nem … elfogadható az a magyarázat, hogy a számlázásra azért került később sor, mert csak akkor tudott az alvállalkozónak fizetni. Önmagában ezek a számviteli jogszabálysértések - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - kizárttá teszik a felperes kellő körültekintésének megállapítását.

A számlakibocsátó, illetőleg az esetleges tanúk nyilatkozata a munkák elvégzésére, a termékértékesítés elismerésére nem pótolhatják a számviteli törvényben előírt alapkövetelményt, a bizonylatolási elvet, és a bizonylati fegyelmet.

Az Sztv. 15. § (3), 165. § (2), és 166. § (2) alapján a számlák hitelességét csak olyan dokumentumok igazolhatják, amelyek a gazdasági eseménnyel egy időben készültek.

Abban az esetben, ha a hiteles számlák nem állnak rendelkezésre, illetőleg a gazdasági esemény mögött nincsen megfelelő dokumentum, ezek hiányát tanúvallomásokkal pótolni nem lehet. Hangsúlyozva azt is, hogy - jelen perben - a tanúk vallomásának ellentmondásosságát a bíróság ítéletében nem oldotta fel.

Ilyen adatok mellett alaptalan volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított a meghatározott számlák befogadásakor.

A felperes azon túl, hogy a számlakibocsátókkal való személyes kapcsolatára hivatkozott, nem bizonyított olyan magatartást, amellyel igazolta volna, hogy a gazdasági partnereinek közhiteles nyilvántartásokban szereplő adatait, illetőleg a számlakibocsátók által végzett tevékenységeket bármilyen módon ellenőrizte volna.”

 

Van, illetve volna néhány kételkedő megjegyzésem az ítélethez, azonban kiváncsi vagyok mások véleményére is.

A téma felvetése nagyon jó, a kiutalás előtt és után állók hozzászólása bizonyára tanulságos lesz!