A felmondási időn belül a munkáltató köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ez részben arra szolgál, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen ezen idő alatt álláshirdetésekre, pályázatokra jelentkezni, vagy tovább képeznie magát, másrészt nem kell a felmondás időtartama alatt, az esetleg nem éppen felhőtlen munkahelyi légkörben tovább dolgoznia.A felmentés mértéke a munkavállalóra irányadó felmondási idő fele, melytől a kollektív szerződés, a felek megállapodása a munkavállaló javára eltérhet, sőt a munkáltató megteheti, hogy a felmondási idő teljes tartamára a munkavállalót mentesítse a munkavégzés alól. A Munka tv. alapján járó felmentési időbe a még ki nem adott szabadságot nem lehet beszámítani. De arra van lehetőség, hogy a felmondási idő másik felére, azaz a munkavégzés alóli felmentéssel nem érintett időszakban szabadság kerüljön kiadásra.
Mtv-ből: 135. § (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidőbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.
(2) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
(3) Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidőbeosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
A szabadságot, az általános szabályok szerint a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Kiszámítására és kiadására eltérő szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a munkarend heti kettőnél több vagy kevesebb pihenőnapot biztosít.Amennyiben heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő beosztásban dolgozik a munkavállaló, akkor heti két pihenőnapján felüli az ún. szabad napjára is szabadságot kell kiírni. Ha a munkavállaló egy héten úgy dolgozik, hogy még a heti két pihenőnapja sem biztosított, akkor pl. 6 nap munkavégzés esetén is csak 5 nap szabadságot kell kivennie.
Mtv-ből: 136. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A szabadság megváltására csak a munkaviszony megszűnésekor, megszüntetésekor kerülhet sor. A munkaviszony megszüntetésének az időpontját a szabadság pénzbeli megváltása nem érinti, tehát nem tolódik ki ezáltal a munkaviszony megszűnésének időpontja. A pénzbeli megváltáskor ugyanis nem a szabadság kiadásáról, hanem kifizetéséről van szó. Előfordulhat, hogy a munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne. A munkáltatót emiatt hátrány nem érheti, ezért a különbözetre kifizetett bért köteles a munkavállaló visszafizetni.
A visszafizetés alól a Munka tv. 136. § (2) bek.-ben megjelölt 4 esetben mentesül. A munkavállaló halála esetén még az örökösöktől sem lehet visszakövetelni a szabadság ellenértékét.
A szabadság kiadásával, illetve a szabadság elévülésével és a megváltás elévülésével kapcsolatos új szabályokat az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény léptette hatályba.