Én is úgy gondolom, ahogy Böbe. Itt 4 résztvevőről van szó: "A" Kft., "B" Kft., "C" és "D" magánszemélyek, akik az "A" Kft. tulajdonosai. "B" Kft. csak valamelyik magánszemélytől vehette meg a tulajdoni részesedését, "A" Kft.-től csak akkor, ha a Kft. visszavásárolta a magánszemélytől, mert egyébként "A" Kft.-nek nincs mit eladni. Ezt a lépést nem említed. Ráadásul ennek szabályai vannak, pl. csak a törzstőkén felüli vagyonból teheti meg, a törzsbetétek teljes összege be van fizetve, a beszámolóban vagy év közben közbenső mérleg alapján a saját tőke feletti vagyoni fedezet elég a visszavásárlási értékre. A visszavásárlási értékre lekötött tartalékot kell képezni. A magánszemélynél felmerülhet adókötelezettség is.
Mivel ez a lépés úgy tűnik, hogy kimaradt, ezért "B" Kft. az egyik magánszemélytől vehette meg a 20%-os tulajdonrészét (a magánszemélynél adófizetési kötelezettség felmerülhet), ekkor viszont értelmezhetetlen a kérdésed. Ugyanis attól, hogy a "B" Kft. belép tulajdonosként és így változnak a tulajdoni arányok, még a kölcsönnel nem történt semmi, hiszen a kölcsönügylet "A" és "B" Kft. között, míg az üzletrész-átruházási ügylet "B" Kft. és "C" magánszemély között zajlott. Ha "A" Kft. visszavásárolta volna a magánszemély tulajdonostól a 20%-ot akkor azt eladhatta volna "B" Kft.-nek 8 millió Ft-ért, és akkor a követelést (eladási ár) és a kötelezettséget (kölcsön) össze lehetett volna vezetni. Eredményhatása akkor keletkezett volna, ha "A" Kft. nem 8 millióért, hanem többért vagy kevesebbért vette volna vissza a magánszemélytől az üzletrészét és a visszavásárlási érték és a 8 millió mint eladási érték közötti különbözet lett volna az eredmény.
Szerintem is tisztázzátok az ügyvéddel, hogy akkor ki adott el és mit. Esetleg még "C" magánszemély engedményezheti a "B" kft.-vel szembeni követelését (az eladási értéket) "A" Kft.-re, de ennek jogi és adózási vonzataiba nem merülnék bele, mert nem néztem utána.