Szia Dalnok!
Itt a kérdéses cikk:
Az elévüléssel kapcsolatos rendelkezések
Az elévüléssel kapcsolatos rendelkezések
Az adózás rendjérõl szóló, 2004. január 1-je elõtt hatályos törvény is rendezte az elévüléssel kapcsolatos kérdéskört, és az erre vonatkozó szabályok részben új elõírásokkal kiegészülve megtalálhatók a hatályos Art.-ban, vagyis a 2003. évi XCII. törvényben. A korábbi évek gyakorlatában is bevált rendelkezések változatlan formában kerültek át az Art.-ba, azonban a már ismert szabályok mellé új rendelkezések is születtek. Ezek egyrészt a gyakorlat során felmerült helyzetek megoldására kerültek a törvénybe, másrészt pedig az összhang megteremtését biztosítják az Art. más rendelkezéseivel.
Az elévüléssel összefüggõ régi és új szabályok a következõkben foglalhatók össze.
Az elévülés jogintézményének fontossága miatt elengedhetetlen, hogy az adott jogviszonyra a jogszabály pontosan jelölje meg, hogy az elévülés mire vonatkozik, továbbá mely nap az elévülés kezdõ és végpontja. Ezen feltételeket teljesíti az Art. azáltal, hogy külön rendezi az adó megállapításához, az adó beszedéséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez, valamint a támogatás igényléséhez való jog elévülését és mindazokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az általánostól eltérõ idõpontban következik be az elévülés.
Az adó megállapításához való jog elévülése
A kezdõ idõpont értelemszerûen valamely esemény, cselekmény bekövetkeztéhez köthetõ. Az adó megállapításához való jog esetében ez az idõpont nem esik (nem eshet) egybe a konkrét adókötelezettség keletkezésével. Az adóbevallás benyújtásával sem kerül az adóhatóság olyan helyzetbe, hogy az adó utólagos megállapításához való jogát maradéktalanul érvényesíteni tudja, tekintve, hogy a bevallásokat fel kell dolgoznia, esetenként ezen adatokat az egyéb kontrollként szolgáló információkkal össze kell vetnie, továbbá az adott éves adófolyószámla-egyeztetések, az önellenõrzések keretében is módosulhat az adó.
Mindezekre tekintettel rendelkezik úgy a törvény, hogy az adó megállapításához való jog elévülésének kezdõ idõpontja annak a naptári évnek az utolsó napja, amikor az adóról bevallást, illetve bejelentést kellett volna tenni. A feltételes mód használata azért indokolt, mert akkor is ezzel a nappal kezdõdik az elévülés, ha az adózó – a törvényi elõírás ellenére – nem, vagy ennél késõbb (például a következõ évben) tette meg bevallását.
Az elévülés a kezdõ idõpontjához képest öt év elteltével következik be, tehát például 2000. évre vonatkozó adó tekintetében (amennyiben arról 2001. február 15-ig kellett a bevallást benyújtani) az elévülés 2001. december 31-én kezdõdött és öt év elteltével ugyanazon a napon, vagyis 2006. december 31-én fog befejezõdni.
Az elévülési idõ számítását tehát befolyásolja a bevallás benyújtására rendelt idõpont. Így például a havi vagy negyedéves bevallás benyújtására kötelezett adózó esetében más idõponttól kezdõdik az évközi bevallással érintett, és más idõponttól számítandó az adóév utolsó idõszakával (hónap, negyedév) kapcsolatos kötelezettségeinek elévülési ideje az adó megállapításához való jog elévülése szempontjából. Hasonló különleges szabályok vonatkoznak a naptári évtõl eltérõ üzleti évet választó adózók azon kötelezettségeire is, amelyek bevallására speciális esedékességi idõpontot állapít meg az Art. Az említett adózók ugyanis a társasági adót, az osztalékadót (továbbá néhány, az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó kötelezettséget) az adóév utolsó napjától számított 150. napig kell bevallani, tehát ugyanazon adózónál az egyes adók tekintetében eltérõ idõpont jelenti az elévülési idõ kezdõ napját.
Az adó megállapításához való jog azt jelenti, hogy az adózó ezen idõtartamon belül élhet az önellenõrzési jogával, pótolhatja az esetlegesen benyújtani elmulasztott bevallását, illetõleg az adóhatóság ugyancsak ezen idõtartam alatt végezhet ellenõrzési cselekményt. Annak érdekében, hogy a költségvetési támogatási igényt tartalmazó, késedelmesen benyújtott bevallással az adózó ne juthasson jogosulatlan elõnyhöz, vagyis adott esetben lefolytatható legyen az adóhatósági ellenõrzés, az Art. különleges szabályt tartalmaz. Ennek értelmében az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetõleg a költségvetési támogatás igénylésekor az adó megállapításhoz, illetve a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséhez kevesebb, mint hat hónap van hátra. A törvény az elévülési idõ meghosszabbításával lehetõséget biztosít az adóhatóság számára arra, hogy a jelzett esetekben a szükséges ellenõrzést lefolytathassa.
A hatályos szabályok arra is lehetõséget biztosítanak, hogy amennyiben az adózó adó- vagy társadalombiztosítási csalást követ el, és az elkövetõt a büntetõbíróság felelõsségre vonta, ennek során a terhére rótt elkövetési érték, illetõleg egyéb elkövetési magatartások következtében a büntethetõségére nyitva álló idõ több, mint az adó megállapítás általános ideje (öt év), akkor az adó megállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, amíg a bûncselekmény büntethetõsége el nem évül. Fontos, hogy az említett szabály csak abban az esetben alkalmazható, ha megtörtént az elkövetõ büntetõbírósági felelõsségre vonása.
Befolyásolja az adó megállapításához való jog elévülési idejét az adózó által végrehajtott önellenõrzés, amennyiben annak eredménye az adózó javára mutatkozik. Ez a körülmény megszakítja az elévülés idejét, vagyis az önellenõrzési bevallás esedékessége évének utolsó napjától újabb öt évig mód nyílik az eredeti kötelezettség (és természetesen az önellenõrzés helyességének) vizsgálatára. Értelemszerûen annak sincs akadálya, hogy az adózó újabb önellenõrzés(eke)t hajtson végre ezen idõtartam alatt akár a terhére, akár a javára.
Az adó megállapításhoz való jog elévülése – amint arra már történt utalás – azt is jelenti, hogy utólagos adó megállapításra irányuló adóhatósági ellenõrzés kizárólag ezen idõtartamon belül folytatható le. Az adó megállapítása alatt a jogerõs adóhatósági megállapítást kell érteni (tehát nem a megállapítások jegyzõkönyvi rögzítését). Az esetleges bírósági felülvizsgálat során hozott jogerõs döntés viszont ezen körön kívül esik.
Az adómegállapításhoz való jog elévülési idõtartamán belül lefolytatott utólagos ellenõrzés megállapításait tartalmazó másodfokú adóhatósági határozatot az adózó bíróságon keresettel megtámadhatja. A bírósági eljárás keretében született döntés kihathat a határozatra. Annak érdekében, hogy az esetlegesen elhúzódó peres eljárás ne sértse az adózó vagy az adóhatóság érdekét, így az Art. ezen körülményre is különleges szabályt tartalmaz. Ennek értelmében amennyiben az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerõre emelkedésétõl a bíróság határozatának jogerõre emelkedéséig nyugszik az elévülés, vagyis az elévülési idõ a bírósági eljárás idejével meghosszabbodik.
Tekintve továbbá, hogy a bíróság ítéletével szemben felülvizsgálati kérelemnek is helye van, így erre is tekintettel van az Art. hatályos szabálya. Ez esetben ugyanis szintén a másodfokú adóhatósági határozat jogerõre emelkedésétõl a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig nyugszik az adó megállapításához való jog elévülése.
Az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése
Az adófizetési kötelezettségek esedékességét az Art. vagy más törvény minden esetben pontosan meghatározza. Az adótartozás végrehajtásához való jog kezdete tehát pontosan köthetõ ezen „eseményekhez”, vagyis a kezdõ idõpont az esedékesség évének utolsó napja. Az adótartozás végrehajtásához való jog ezen idõponttól számított öt év elteltével évül el.
Az Art. adótartozásnak tekinti az esedékesség idõpontjáig meg nem fizetett adót, valamint a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást. Az adótartozást az adózó önként is megfizetheti, azonban ennek elmaradása esetén végrehajtási eljárást folytat le az adóhatóság.
A végrehajtást minden esetben megelõzi egy „adómegállapítás”, amelynek során a tartozást összegszerûen meghatározzák. Ez lehet az adózó saját adóbevallása, az adóhatóság jogerõs határozata, az utólagos adóellenõrzés eredményeként megállapított kötelezettség, továbbá egyéb adóhatósági határozat, sõt maga a törvényi rendelkezés (például késedelmes teljesítéshez kapcsolódó késedelmi pótlék).
Az önként nem teljesített befizetést csak az adó végrehajtásához való jog elévülési idején belül követelheti az adóhatóság, vagyis folytathat le végrehajtási eljárást. A végrehajtási eljárás azonban számos ok miatt elhúzódhat. Ezekre az Art. megfelelõ biztosítékokat rendel, ami akadályozza a követelés elévülésének beálltát, vagyis a költségvetés érdekeit szolgálja.
Ezek közé sorolható az a körülmény, amikor az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, vagyis a végrehajtás érdekében konkrét cselekményeket végzett (például pénzkövetelés, ingók lefoglalása iránt intézkedett), de ezek elsõ alkalommal nem járnak eredménnyel. Ilyen esetben az adó végrehajtásához való jog hat hónappal meghosszabbodik, vagyis az eredeti idõtartamon túlmenõen még hat hónap áll az adóhatóság számára az adótartozás beszedésére.
Ugyancsak az adótartozás végrehajtásához való jog elévüléséhez kapcsolódik az a szabály, mely szerint nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének idõtartama alatt. Ez a rendelkezés szoros összefüggésben van az Art. végrehajtással kapcsolatos rendelkezéseivel, amelynek elsõdleges célja az adótartozás befolyásán van. Az eljárás során ugyanis célszerûségi okokból – vagyis a tartozás kiegyenlítése érdekében – az adóhatóság fizetési könnyítést (részletfizetést, fizetési halasztást) engedélyezhet, ha azáltal vélelmezhetõ a tartozás megfizetése.
Az Art. alapján szünetel a végrehajtási eljárás,
– ha az adózó részére az adóhatóság fizetési halasztást, részletfizetést engedélyezett;
– a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést még nem hoztak;
– az adózó elhalálozott, illetõleg megszûnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerõre emelkedéséig, továbbá
– ha törvény ekképpen rendelkezik.
A fent említett körülmények idõtartamát törvény konkrétan nem állapítja meg, így az adó végrehajtásához való jog elévülési ideje szempontjából a nyugvás ideje (vagyis az elévülés idejébe be nem számító idõtartam) is csak közvetetten határozható meg.
A végrehajtás felfüggesztésére vonatkozóan sem lehet elõre pontosan meghatározni annak idõtartamát, hiszen az egyéb körülményektõl, eljárásoktól függ, ugyanakkor nem lenne célszerû, ha ezen idõ (például az adótartozást megállapító határozat felülvizsgálata) alatt elévülne a végrehajtáshoz való jog. Ezen körülményre tekintettel rendelkezik úgy az Art., hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésének idõtartama nem számít bele az adótartozáshoz való jog elévülésének idõtartamába, vagyis ezen idõ alatt nyugszik az említett elévülés.
Szintén az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének idõtartamát befolyásolja az a 2004. január 1-jétõl hatályos rendelkezés, mely szerint nyugszik az elévülés, ha az adózó vagyonának egészére bûnügyi zárlatot rendeltek el. Ezen idõtartam alatt az adózó nem rendelkezik a vagyona felett, így adót sem tud fizetni, viszont az adóhatóság sem folytathat a zárolt vagyonra végrehajtási eljárást. Annak érdekében, hogy az adótartozás a zárlat felszabadítását követõen beszedhetõ legyen, az Art. ezen idõszakra az elévülés nyugvását rendeli el.
Az adóigazgatási eljárásban az adó megállapításához és az adó végrehajtásához való jog elválik egymástól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adómegállapításhoz már nem lehet „hozzányúlni”, viszont a megállapított adót az adóhatóság jogosult beszedni, adott esetben végrehajtani. Elõfordulhat, hogy egy adott kötelezettség az adómegállapításhoz való jog elévülését követõen jogsértõnek bizonyul, azonban ezt az adóhatóság a megállapítási oldalon az említett ok miatt már nem orvosolhatja. Ugyanakkor idõszerû volt ezen ellentmondás feloldása, amelyet az Art. 2004. január 1-jével megoldott.
A hatályos rendelkezések szerint amennyiben az adóhatóság vagy felettes szerve az adómegállapításhoz való jog elévülését követõen megállapítja, hogy az adómegállapítás jogszabálysértõ volt, akkor a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a jogszabálysértõ adómegállapítás tekintetében a végrehajtási jogot korlátozza vagy megszünteti. A törvény a végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését mindazon megállapítások tekintetében elõírja, melyek jogszabálysértõnek minõsülnek, függetlenül attól, hogy a jogszabálysértõ kötelezettség-elõírást teljesítették-e már. A végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését ebbõl következõen a jogszabálysértõ adómegállapítás jogerõre emelkedésének idõpontjára visszamenõleges hatállyal kell elõírni, mely – amennyiben a törvénysértõ módon elõírt tartozást már behajtották, vagy akár önként teljesítették – visszatérítési kötelezettséget is eredményezhet.
Az adómegállapításhoz kapcsolódó késedelmi pótlék osztja a fõ kötelezettsége jogi sorsát. Amennyiben jogszabálysértõ az adómegállapítás, jogszabálysértõ a felszámított késedelmi pótlék is, ezért a végrehajtási jog korlátozásának, illetõleg megszüntetésének arra is ki kell terjednie.
Az adótartozáshoz késedelmi pótlék kapcsolódik. Tekintve, hogy annak felszámítása idõpontjának következtében az elévülés ideje eltér a fõkövetelés (adó, bírság, jogosulatlanul igénybe vett támogatás) elévülésétõl, a kettõ közötti összhang megteremtése érdekében az Art. úgy rendelkezik, hogy amennyiben az adó, a bírság, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, akkor az ahhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.
Az állami adóhatóság nemcsak a hatáskörébe tartozó adókat kezeli, hanem adott esetben az adók módjára behajtandó köztartozások beszedése érdekében is köteles eljárni. E vonatkozásban az Art. úgy rendelkezik, hogy – eltérõ törvényi elõírás hiányában – az Art. általános rendelkezései az irányadók. Tekintve azonban, hogy maga az Art. e vonatkozásban úgy rendelkezik, hogy az adók módjára behajtandó köztartozást az adóhatóság behajthatatlanság címén nem törölheti, így a végrehajtáshoz való jog elévülése esetén sem törölheti azt az adóhatóság.
Említést érdemel a témán belül az Art. behajthatatlan tartozás törlésével kapcsolatos szabálya. A 2004. január 1-jétõl hatályos rendelkezések szerint amennyiben bekövetkezett az adóvégrehajtáshoz való jog elévülési ideje, az adóhatóság határozattal törli az adózó adótartozását.
A túlfizetés elévülése
Túlfizetése abban az esetben keletkezik az adózónak, ha az adott adóra adótartozásánál magasabb összeget fizetett be az adóhatósághoz.
Az Art. a túlfizetéssel kapcsolatosan is tartalmaz elévülési szabályt, nevezetesen azt, hogy a visszaigényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Ez a rendelkezés azonban csak a visszaigényléshez való jogot korlátozza, hiszen a túlfizetés, vagyis a tényleges kötelezettségnél magasabb összegû befizetésbõl származó pénz vitathatatlanul az adózóé.
Ezen körülményre tekintettel az elévülés nem szünteti meg az adózónak a túlfizetéssel kapcsolatos tulajdoni igényét, mindössze a rendelkezési jogot korlátozza az Art. Ennek következtében az elévülést követõen az adózó nem jogosult a visszaigénylésre, vagyis a túlfizetésként mutatkozó összeg kiutalására nincs lehetõség. Ugyanakkor nem zárja ki az elévülési szabály, hogy az adózó a túlfizetés eredményeként nyilvántartott összeget az adóhatóságnál nyilvántartott más kötelezettségének rendezésére vezettesse át, vagy egy késõbb keletkezõ kötelezettségébe beszámítsa.
Nincs azonban lehetõsége az adózónak arra, hogy a visszaigényléséhez való jog elévülését követõen a túlfizetését más adóhatóságnál fennálló köztartozása rendezésére utaltassa át. Ez esetben ugyanis elsõdlegesen a kiutalás kezdeményezésérõl lenne szó, tekintve, hogy csak ekkor köteles az adózó nyilatkozni a más szervnél fennálló tartozásáról, továbbá az adóhatóság is kizárólag a kiutalás kezdeményezésekor jogosult (és egyben köteles) a vámhatóság vagy más adóhatóság megkeresésén alapuló tartozás erejéig a visszatartási jogot gyakorolni. Tekintve, hogy a visszaigényléshez való jog elévülését követõen a kiutalást az adóhatóság köteles megtagadni, így fel sem merülhet a visszatartási jog érvényesítése, ezáltal az adózó nyilatkozatában vagy az adóhatóság nyilvántartásában szereplõ, más szervnél fennálló (vagy a késõbbiekben felmerülõ) kötelezettségre történõ visszatartás, majd az adott szervhez való átutalás.
A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követõen tehát az összeg az adott adóhatóságnál „marad”, rendelkezési joga csak arra irányulhat az adózónak, hogy az adott adóhatóság hatáskörébe tartozó kötelezettségek közül melyiknél kívánja azt elszámoltatni.
Költségvetési támogatás elévülése
Az Art. szerint – eltérõ rendelkezés hiányában – költségvetési támogatásnak minõsül az adó-visszaigénylés, az adó-visszatérítés is. Amikor tehát költségvetési támogatásról, annak elévülésérõl van szó, ez bõvebb fogalmat fed, mint a szó szoros értelmében vett költségvetési támogatás.
A költségvetési támogatás igénylésével kapcsolatosan is tartalmaz elévülési szabályt az Art., mégpedig oly módon, hogy az annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Amennyiben az adózó ezen idõtartamon belül nem rendelkezett az összeg felett valamilyen módon, vagyis nem kérte annak kiutalását, más kötelezettségére, tartozására az összeg elszámolását, akkor azt az elévülés beálltát követõen már nem kezdeményezheti.
Az adóhatóság évente küld folyószámlát az adózónak, ha azon pozitív vagy negatív egyenleg mutatkozik. Bár az adózó számára törvények írják elõ a nyilvántartások vezetését, tehát a saját nyilvántartásából is megállapíthatja az adózó az esetleges pozitív egyenleget, azonban ezt megkönnyíti a folyószámla-kivonat megküldése. Az adóhatóság tehát éves rendszerességgel tájékoztatja az adózót a nyilvántartott egyenlegérõl, ezzel is segítve a mielõbbi szükséges intézkedés megtételét. Abban az esetben azonban, ha az adózó mintegy öt éven belül nem rendelkezik az õt megilletõ költségvetési támogatás felett, akkor az annak igényléséhez való jog elévülését követõen már nem teheti meg.
Üdv.: P.Zsuzsa