Töröltessem magam?

[Budainé]

Sziasztok! Kezd tele lenni a hócipőm amiatt, hogy regisztrált mérlegképes könyvelőként bárki hozzáfér az adataimhoz, és napi szinten zaklatnak mindenféle megkeresésekkel!

Az, hogy mindenféle jobbnál-jobb kiadványokat ajánlanak több tízezer Ft-ért, és megkérdik, hogy miért nem érdekel, még hagyján…

Hogy lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy nem tudok minden kiemelten közhasznú alapítvány segítségére lenni, még hagyján…

De az, hogy újabban már az eladósodott problémás ügyfeleim cégeit akarják megvásárolni, úgy, hogy természetesen Én könyvelhetnék továbbra is, hát ez már kiverte a biztosítékot!

[kovalkata]

Fú, nagyon nagyon egyet értek a kifakadásoddal, a számból vetted ki a szavakat! Nálam a tegnapi leukémiás gyerekeknek való adományozás borította ki a bilit, és úgy ahogy írod, még nekünk kell legyen lelkiismeret furdalásunk, hogy mi milyen szívtelenek vagyunk, hogy nem adunk. Hiába mondtam a nőnek, hogy értse már meg, hogyha mindenkinek adnék aki kér, már rég a szegényházban lennék. Engem viszont leginkább azok a szemtelen brókerek idegesítenek, akik nem akarják megérteni hogy miért nem fektetek be, és miért nem ajánlom őket a cégeimnek, vagy a cégeimet nekik. Teljesen undorító már ez az egész!

De töröltetni sajnos nem töröltetheted Magad, mert ez a regisztráció nekünk feltétel a munkánhoz.

Üdv. Kata

[Nyerkiné]

Teljesen igazatok van. Úgy gondolom, hogy valamilyen szűrésnek kellene lenni arra nézve, hogy mire használják fel az adatainkat. Egy-egy telefonnál hiába próbálod megszakítani udvariasan a kapcsolatot, csak mondják a magukét. ......és a te idődet rabolják. A postaládámat már levettem (a postásunkkal megbeszéltem), de a többivel mit csináljon az ember?

[Budainé]

Igen, sajnos kötelező a regisztráció, ha dolgozni akarunk, de nem igazán értem, hogy miért nyilvánosak az adataink. A segélykérésekkel kapcsolatban, komolyan mondom, hogy furdal a lelkiismeret, ha nemet kell mondanom,  és szoktam is küldeni egy-egy "jelképes" összeget, de ezek a megkeresések már napi szintűek, reggel 7-től este 8-ig levélben, telefonon...

 

[kovalkata]

Engem is furdal, mert utána mindig az jut eszembe, hogy milyen lelketlen vagyok, de komolyan: hogyan tudnánk adni mindenkinek aki kér? Nálunk itt a környéken van rendszeresen 2-3 hajléktalan, akiket mindig ellátok. Azonkívül ha bemegyek pestre innen a kerületből, vagy bárhova, minden van aki le tud nyúlni rólam pénzt, mert nincs szívem szó (pénz) nélkül odébbálni. És jó érzés is, ha segíthetek, de valahol határt kell szabni! Ezért tartom felháborítónak, hogy még telefonon is képesek zaklatni, és értetlenkedni, meg rosszallóan visszaszólni, ha udvariasan közölni akarod, hogy nincs módodban adni. Akinek tudok, annak úgyis segítek magamtól, ezen felül pedig aki zaklat, az szégyellhetné magát, mert tudnia kéne mivel jár ez. 

[kovalkata]

De egyébként ez az egész rendszer nagyon rosszul van megcsinálva, hogy boldog-boldogtalan hozzáférhet az adatainkhoz. És nem tudunk mit tenni ellene.

[madora100]

A különböző szervezetek megkeresésére való reagálással is csínján kell sajnos bánni. Ha egyszer adsz, akkor kb 3 hetente küldözgetik a nevedre szóló kérelmeket. Pedig valóban úgy van, hogy nem mindenkinek tud az ember adni. A telefonos zaklatásokkal pedig nekem is tele van a hócipőm. Már azon gondolkodtam én magam is, hogy lemondom a vezetékes telefonvonalamat.

[szedlacsek]

Én egy mondattal el szoktam intézni őket:

"Mi sem hívogatjuk Önöket, kérem ezt viszonozni. Viszont nem hallásra."

 

Főleg,hogy nem kevés köztük a szélhámos. Sok esetben nem létező betegségre, nem létező betegre hivatkozva kuncsorognak.  Egyszer egy csapatot majdnem sikerült lebuktatnom, de nem volt energiám végigvinni, mert pont bevallási időszak közepén akadtam beléjük.  Ja és természetesen mindezért százalékot kapnak a telefonálók. Nem is keveset... 15-50 % között,

Telefonos kérésre sose adjatok! Mindegyikünknek van a  látókörében olyan szervezet, alapítvány, ahol kontorlláltan ki tudjuk élni az adományozó énünket...

 

Én ugyancsak a süllyesztőbe dobom a levélen, szórólapon történő megkereséséket is. Főleg, ha "céges" borítékban, offszetnyomottan érkezik...

 

És az óriásplakátos, tv és rádióreklámos  alapítványokat is messziről kerülöm. Horribilis pénzeket szórnak el önmaguk fenntartására, önfényezésére. Ilyen sajnos a Vöröskereszt is.... A tényleges címzettekhez jut el a legkevesebb pénz...

[kovalkata]

De tudjátok az a leggusztustalanabb az egészben, hogy még ők vannak felháborodva vagy megsértődve, ha valamit visszautasítasz. Szinte látom a képüket a telefonon keresztül. Nem tudom ők maguk mit szólnának hozzá, ha napjában 2 bróker a kihagyhatatlan befektetési lehetőségével, 3 cég a könyv és egyéb akciós ajánlátával, és 2-3 kuncsorgó, szerencsétlen akin senki nem segít folyamatosan zaklatná őket. Akkor ők hogyan reagálnának?

[szedlacsek]

Ugyanakkor valahol meg sajnálom is őket, mert ebből próbálnak meg megélni... Teljesítményre fizetik őket... De képtelen vagyok magamra vállalni mindenki nyűgét... Ez a telefonos attakk is a társadalmunk egyik tükörképe.... :( Épp elég azt túlélnem, hogy az ügyfél a felére csökkentett díjával is már lassan egy éve tartozik... És nem azért, mert nem akar fizetni.... Minden bevallására egy héten belül ott az inkasszó az APEH-tól...