Szia Laci!
A társoldalon jelent meg az alábbi cikk: Szerintem válaszol a kérdésedre.
Üdv: P.Zsuzsa
Jóteljesítési garancia
2008.08.19, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: Saját forrás
A vállalkozási szerződés egyik alfaja az építési szerződés. Tárgya, építési-szerelési munka elvégzése.
A Polgári Törvénykönyv 402.§-a szerint, építési szerződés alapján, a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Építési-szerelési munka minden olyan tevékenység, amelynek közvetlen célja, új építmény létrehozása, vagy meglévő újjáépítése, terjedelmének növelése, átalakítása, fenntartása (karbantartása, javítása,) vagy lebontása. A szerződő felek a szerződésben megállapodhatnak abban, hogy az egyes - műszakilag is jól körülhatárolt - részteljesítésekről külön-külön számlát állítanak ki. Ezek az ún. részszámlák, amelyek külön - külön teljesítést (részteljesítést) jelentenek. A végszámla pedig lényegét tekintve az utolsó részteljesítés. A Ptk. 405.§-ának (1) bekezdése szerint, a megrendelő köteles a munkát a vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra kitűzött átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni.
Mivel az építési munka jellegéből adódóan a hibák gyakran csak az átadás, használatbavétel után jelentkeznek, az építőiparban gyakran alkalmazzák a jóteljesítési garanciát, mely lényegében egy pénzügyi visszatartás a számlák végösszegéből, mintegy fedezetként a később felfedezett hibák kijavítására.
Tekintettel arra, hogy a számlákat mindkét fél teljes egészében a teljesítés időpontjának megfelelően lekönyveli, és az általános forgalmi adó rendszerének működését nem befolyásolja, nincs különösebb gondunk a teljesítmények elszámolásával. Megjegyzem, hogy az áfában a kifizetettségi feltételt nem befolyásolja.
Azon ugyan elvitatkozhatunk, hogy a garanciális visszatartásokat - amelyek elég gyakran akár 5 évre is követelést jelenthetnek a kivitelezőnél, - egy külön vevőszámlán elkülönítve tartsuk nyilván, vagy átvezessük az egyéb követelések közé, de nem ez jelenti a lényegi kérdést.
Sokkal fontosabb ennél, hogy a részszámlák tényleg részteljesítésekhez kapcsolódjanak, valamint az, hogy majd a szerződésben meghatározott időszak végén a garanciális visszatartások összege hogyan rendeződik, hiszen az a tétel szerepel mindkét fél könyveiben. Az egyik félnél követelés, a másiknál pedig tartozás, melyek egyeztetését minden beszámoló-készítéskor írásban el kell végezni.
Előfordul a gyakorlatban olyan építési szerződés, amelyben az adott munka részegységenként műszakilag nem körülhatárolt és pontosan meghatározott részteljesítésekre nincs szétbontva. Egyszerűen rendelkeznek az átadás határidejéről, valamint arról, hogy bizonyos időközönként, esetleg dátum szerint, mikor mennyit köteles fizetni a megrendelő a kivitelezőnek. Ebben az esetben a számvitel szempontjából a vállalkozás által kibocsátott számlában szereplő összeg nem az elvégzett és átadott munka ellenértéke, - még akkor sem, ha az üzleti partnerek jegyzőkönyvet vesznek fel és teljesítés-igazolást állítanak ki, - mert előre meghatározott összegek kifizetése történik anélkül, hogy az építési szerződésben konkretizálták volna, hogy az milyen mennyiségű munka ellenértéke. Ez jogi kérdés, de nagyon fontos szempont.
Amennyiben nincs meghatározva a szerződésben a részteljesítések pontos műszaki tartalma, akkor a kivitelező csak előleg-számlát bocsáthat ki a megkapott összeg jóváírásának időpontjával, mint teljesítési időponttal. Az előleg-számlából viszont nem lehet levonni, illetve pénzösszeget visszatartani. Akkora összegről kell kiállítani a bizonylatot, amennyit fizetnek, és akkor, amikor fizetnek. Ebből nem létezik visszatartás.
Nézzük a másik fontos kérdést, vagyis a garanciális visszatartások rendezését!
Általános esetben a vevő az időszak végén teljes összegben kifizeti a visszatartott összeget a kivitelezőnek. Más esetekben előfordul, hogy a jótállási időszakban felmerült hibákat a kivitelező a saját költségén rendbe hozza, cserébe viszont a megrendelő a teljes visszatartott összeget kifizeti. Ez nem tekinthető plusz teljesítménynek a kivitelező részéről, - tehát nem számlázhatja ki - hiszen csupán az általa elvégzett munka hibáit javította ki. Így a kivitelező által eredetileg kiszámlázott árbevétel költségei fognak változni, melyről célszerű belső bizonylatot készíteni, hiszen ezzel kapcsolatban költségei merülnek fel (anyag, munkabér, stb.).
Előfordulhat az is, hogy a megrendelő - a szerződésben szereplő szabályok szerint, illetve a kivitelezővel folytatott megegyezés alapján, - mással végezteti el a hiánypótlást. Ebben a vonatkozásban a bírósági döntéseket megelőzendő, megint nagy szerepe lenne az ügyvédeknek, hogy mi kerüljön bele az eredetileg megkötött szerződésbe. Ilyenkor a visszatartott pénzösszeget vagy nem, vagy nem teljes egészében fizeti vissza a megrendelő, a szükséges javítási munkák értékétől függően.
A szakirodalom erre az esetre azt javasolja, hogy a kivitelező adjon helyesbítő számlát a megrendelő részére, melyben engedményt ad az elvégzett munkája ellenértékéből. Ez számviteli szempontból lényegében minőségi kifogás miatt adott engedmény. Természetesen ebben az esetben is szükséges a felek megegyezése. Az engedmény mértékével csökken az árbevétel és a fizetendő általános forgalmi adó. Szakmailag a hozam-csökkentés reális, hiszen végül nem hoztunk létre akkora teljesítményt, mint amennyit kiszámláztunk, de mivel évek múlva történik az engedmény, gondoljunk a beszámoló és egyes adók önellenőrzésére is.
Egy másik megoldás is megjelent a gyakorlatban, mely szerint a megrendelő és a kivitelező megállapodott arról, hogy a más által elvégzett javítási munkát a vevő továbbszámlázza a kivitelezőnek. A pénzügyi teljesítést pedig beszámítással rendezik a pénzügyi visszatartásból. Szakmai kifogást jelenthet ebben az esetben, hogy a költségek ilyenkor nem abban az időszakban kerülnek elszámolásra, amikor a hozzájuk kapcsolódó árbevétel. Sőt, csak több év múlva történik újabb költségek felmerülése. Tehát ez nem tekinthető jó megoldásnak. A javítási költségek nagyságrendjétől függően az előző évek beszámolói nem tükrözik a valós képet. Ez minden olyan esetnél szempont lehet, ahol öt évvel később számolunk el költséget a teljesítmény számbavételét követően.
De mi történik akkor, ha a garanciális időszak már lejárt és a megrendelő mégsem fizeti vissza a jóteljesítési garanciát. Esetleg utólag levélben közli, hogy vannak hibák és azok kijavításáról ő gondoskodott, ezért nem fizet. Jogilag ez a megoldás nem elfogadható. Ilyenkor perelni kell a megrendelő eljárását. A Ptk. szerint a garanciális bejárásra is meg kellett volna hívni a kivitelezőt, közös jegyzőkönyvet felvenni, és a szerződésben foglaltak szerint eljárni a szükséges javítások tekintetében. A jogászok nyilván arra is választ tudnak adni, hogy ebben a garanciális jegyzőkönyvben is meg lehet-e állapodni a javítások rendezésének módjáról. Túlságosan sok ilyen és hasonló esetet produkál mostanában az élet. Ezért került előtérbe egy olyan megoldás, melynek során a kivitelező cég elengedett követelésként írja le azt az összeget, amit nem fizet ki részére a megrendelő a jóteljesítési garanciából. Ebben az esetben azonban ne feledkezzenek meg arról, hogy - az elengedett követelésről a két félnek írásban meg kell állapodnia, - a kivitelezőnél rendkívüli ráfordításként kell elszámolni az elengedett követelés összegét, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 86.§-ának (7) bekezdése értelmében, (a megrendelőnél ez elengedett kötelezettség lesz,) - és a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8.§. (1) bekezdés "h" pontja értelmében, a kivitelezőnél növeli a társasági adó alapját az elengedett követelés (igaz a megrendelőnél meg csökkenti, ha a 8. bekezdés feltételeinek is megfelel).
Egy másik lehetőség ebben az esetben is az eredeti teljesítési időpontra kibocsátott helyesbítő számla, amelyben engedményt ad a kivitelező a megrendelőnek, annak önellenőrzési következményeivel együtt. Változik a beszámoló, csökken a társasági adó és az iparűzési adó. A felszámított általános forgalmi adó csökkentését azonban véleményem szerint a helyesbítő számla keltének időszakában kell figyelembe venni.
