Melcsi, hidd el, először én is nagy szemeket meresztettem a főkönyvelőre, amikor közölte, hogy nem lehet kifizetni azt a számlát (a nagyfőnöknek!), amit saját bankkártyájával fizetett, és amit én betettem a pénztári tételek közé. De elmagyarázta (és logikusnak is tűnt számomra), hogy éppen azzal az indokkal vetette ki, hogy az nem készpénzes számla, hiszen nem tartozik hozzá kp. forgalom. És hogy technikailag ez leginkább az átutalásos számlához hasonlít (hiszen a szállító úgy kapja meg a pénzt, hogy valakinek a bankszámláját terhelik meg vele. A tényleges pénzforgalom tehát bankszámláról bonyolódik, csak nem mindegy, hogy az ügyvezetőjéről, mert akkor nem számoljuk el, vagy a cégéről, amit viszont el lehet számolni).
Persze, ha valaki vesz saját pénzből bármi szükséges terméket, amiről hozza a készpénzes számlát, kifizetjük. Azért emeltem csak ki a különbséget, mert nálunk egy bankkártyás fizetést sosem tekintünk készpénzesnek.
A bankkártyás vásárlás könyvelése pedig átvezetési számlán zajlik: a számla ugye T 5 költség és 466 áfa, K 3891 átvezetési számla (hiszen úton van a pénz, csak még nem érkezett meg). Amikor megjön a kivonat, akkor kerül a T 3891 K 384 tétellel helyre (most gondolkodom, lehet hogy van egy külön átvezetési számla ilyen esetre, és nem a 3891-et használjuk ilyenkor, de most egyedül vagyok az irodában és nem tudok utánakérdezni. De ez úgyis csak technikai kérdés).
Pénztárról az egész ügyletben nincs szó.
Nem vitázni akarok, higgyétek el, csak leírtam, nálunk mi a gyakorlat.