Szerintem belefér a megbizási szerzödésbe...ahol a felek egy konkrét szolgáltatás nyujtására kötnek szerzödést. A szerzödésben ki nem kötött feladatokat nem latnak el, csak egy másik megegyezés kereteben, nem mint a munkaszerzödés eseteben. A szerződés tárgyát valamilyen rendszeresen megjelenő feladat elvégzése képezi- s ez még nem feltétlenül munkaszerződés. A munkaviszonyban személyes munkavégzési kötelezettségről van szó, azaz fel sem merül, hogy a munkavállaló a rábízott feladatot mással végeztetné el. Megbízás esetében viszont – a főszabály szerint – a teljesítési segéd igénybevétele nem kizárt. Kérdés két szerződő fél között alá-fölérendeltségi, vagy pedig mellérendeltségi viszony van-e, azaz a beosztott szabadon utasítható-e, vagy pedig ennek lehetősége kizárt. Ha az alá-fölérendeltség a domináns, akkor ez a munkaviszony-jelleget erősíti, ha azonban mellérendelt viszonyról van szó, akkor ez inkább a megbízásra utal.
Ha a munkavállalót a munkáltató rendszeresen ellenőrizheti, akkor az munkajogi jellemző, míg az eseti számonkérés inkább a megbízás sajátja. A munkaidő meghatározása nagy jelentőséggel bírhat, mivel a munkaviszonyban a munkaidő legtöbbször kötött, (pl. 8-16-ig) addig a megbízási szerződés alapján a megbízott szabadon osztja be az idejét. A lényeg az, hogy az előre rögzített időpontra az általa ellátandó feladatot a megbízott elvégezze.
A megbízásos jelleget erősíti az is, ha a megbízott saját eszközeinek felhasználásával végzi a munkáját, mivel a munkaviszonyban a munkaeszközök rendelkezésre bocsátása a munkáltató kötelezettsége.
Ezeket merlegelni kell valoban...