A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) iparűzésiadó-alapjára vonatkozó rendelkezéseinek módosítása - az alvállalkozói teljesítések értéke helyett a közvetített szolgáltatások értékével csökkenthető a nettó árbevétel - szoros kapcsolatban áll az új számviteli törvénnyel.
A 2001. január 1-jétől hatályos új Szt. ugyanis nem ismeri az alvállalkozói teljesítések értékének fogalmát. A Htv. és a számviteli szabályok közötti összhang érdekében - a 2001. évi adóévtől - a nettó árbevételt sem lehet csökkenteni az alvállalkozói teljesítések értéke címén, szerepét és funkcióját a közvetített szolgáltatások értéke veszi át. A Htv. egyfelől teljesen átveszi az új Szt. fogalmi meghatározását a közvetített szolgáltatások értékét illetően [az új Szt. 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontja], másfelől pedig kiegészíti a klasszikus értelemben vett - 2001. január 1-je előtti időszakban is definiált - alvállalkozói teljesítések értékével. Így a nettó árbevétel csökkenthető mindazon tételekkel is, amelyek nem felelnek meg feltétlenül az új Szt. szerinti közvetített szolgáltatások értékének, de a 2001. január 1-jét megelőző időszakban is - a Htv. értelmében - csökkentették a nettó árbevétel összegét.
A nettó árbevételt csökkentő tényezőként figyelembe vehető közvetített szolgáltatások értékének olyan tartalmi, számlázási, nyilvántartási kritériumai vannak, amelyek a közvetített szolgáltatásokat megkülönböztetik a számviteli törvény szerinti "igénybevett szolgáltatásoktól", illetve egyéb szolgáltatásoktól. A helyi iparűzési adó alapját tehát nem minden input szolgáltatás ellenértéke csökkenti. A tartalmi, számlázási, illetve nyilvántartási követelmények a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó definícióból adódnak.
Tartalma szerint egy-egy szolgáltatás akkor minősül közvetített szolgáltatásnak, ha azt az adóalany saját nevében, de más javára rendeli (vásárolja) meg, és a szolgáltatást változatlan formában részben vagy egészben "továbbadja", továbbszámlázza. Az adóalany tehát az adott szolgáltatást nem saját teljesítményéhez használja fel, hanem a szolgáltatás tényleges igénybe vevője az adóalany megrendelője. Az adóalany "beékelődik" a szolgáltatást ténylegesen nyújtó, illetve az ezt fogadó fél közé. Ennek a beékelődésnek - közvetítésnek - meg kell nyilvánulnia a számlázási kapcsolatokban is. A szolgáltató tehát az adóalanynak mint a szolgáltatás megrendelőjének számláz, mivel jogi értelemben vele áll kapcsolatban, az adóalany pedig ezen teljesítményt továbbszámlázza megrendelőjének, a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevő félnek. A "változatlan formában történő továbbszámlázás" fogalom feltételezi, hogy az adóalany közvetítőként jár el a szolgáltatás tényleges nyújtója és a szolgáltatás tényleges igénybe vevője között, mivel azt saját nevében más javára rendeli meg. A szolgáltatást ténylegesen nyújtó a szolgáltatás fizikai teljesítését ugyan az adóalany megrendelője felé teljesíti, azonban a teljesítést az adóalany ismeri el, így a szolgáltatás tényleges nyújtója az adóalanynak számláz.
Részben és változatlan formában történik a vevő javára megrendelt és ténylegesen a vevő által igénybe vett szolgáltatás továbbadása abban az esetben is, ha az adóalany több megrendelőnek közvetíti ugyanazt a neki számlázott szolgáltatást. Természetesen, a szolgáltatás tényleges nyújtója által az adóalany részére számlázott összegnél nagyobb összeggel ilyenkor sem csökkenthető az adóalanynál a nettó árbevétel.
A tartalmi kritérium teljesülését a megrendelővel - írásban - kötött szerződés, illetve az ügylet lényegi tartalma alapján lehet megállapítani. Másként fogalmazva, a megrendelővel kötött szerződés támasztja alá egy-egy szolgáltatás közvetített szolgáltatásként való minősítését.
Annak, hogy közvetített szolgáltatásról van szó, ki kell derülnie - a szerződésen felül - az adóalany számlázási, nyilvántartási rendjéből is. A definíció szerint ugyanis a közvetítés tényének a számlából is egyértelműen ki kell tűnnie. Amennyiben az adóalany saját teljesítménye mellett általa vásárolt szolgáltatást is értékesít - azaz közvetít -, azt a számlában elkülönítetten kell megjeleníteni. Nem törvényi feltétel azonban, hogy az adózó az igénybe vett szolgáltatást azonos összegben számlázza tovább megrendelőjének.
Ahhoz, hogy az adóalany az iparűzési adó alapjának kiszámítása során a nettó árbevételt közvetített szolgáltatás címén csökkenthesse, a következő nyilvántartási rendet kell kialakítania. A nyilvántartás alapján - megrendelőnként - egyértelműen egymáshoz rendelhetőknek kell lennie: az adózó által igénybe vett (közvetítendő) szolgáltatás (bejövő) számlájának sorszáma, a szolgáltatás megnevezése, ellenértéke; a megrendelő számára továbbszámlázott szolgáltatás (kimenő) számlájának sorszáma, a megrendelő megnevezése, a továbbszámlázott szolgáltatás ellenértéke, továbbá a közvetítés tényét (a tartalmi feltétel teljesülését) alátámasztó, megrendelővel kötött szerződés hivatkozási száma. Több megrendelő, illetve több közvetített szolgáltatás esetén minden megrendelőre, illetőleg mindegyik közvetített szolgáltatásra vonatkozó adatot külön-külön kell feltüntetni.
Az ismertetett analitikus nyilvántartással egyenértékű az az eljárás is, amelynek során az adóalany a kimenő számla nála maradó (másod)példányán feltünteti az ahhoz tapadó bejövő számla sorszámát, a szolgáltatás megnevezését, ellenértékét, továbbá a megrendelővel kötött szerződés hivatkozási számát. Amennyiben az adóalany az adott szolgáltatást több megrendelőjének is közvetíti, akkor a kimenő számla másodpéldányán a közvetített szolgáltatás ellenértékét - a megrendelőnek való teljesítéssel - arányosan kell szerepeltetni.
A fentiekben ismertetett - tartalmi, számlázási, nyilvántartási - követelmények teljesülése nélkül nem lehet szó közvetített szolgáltatások értékéről.
A közvetített szolgáltatásokra vonatkozó Htv.-beli fogalom tartalmazza a 2000. december 31-ig hatályos szabály szerinti alvállalkozói teljesítések értékét. Ennek akkor van jelentősége, ha a korábbi években is alvállalkozói teljesítésnek számító tétel egyébként valami miatt nem felel meg a számviteli szabályok szerinti közvetített szolgáltatások értékének. Továbbra is lehetőség van tehát a nettó árbevétel csökkentésére - a helyi iparűzési adó alapja megállapításánál - abban az esetben, ha az adóalany mind a megrendelőjével, mind pedig az igénybe vett alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.
A közvetített szolgáltatások értékével történő nettó árbevétel-csökkentésre további feltétel az is, hogy csak akkor vehető igénybe, ha az adott költségelemmel eladott áruk beszerzési értéke vagy anyagköltség címén az adóalany nettó árbevételét nem csökkentette. Egy adott költség ugyanis mindig csak egy jogcímen csökkentheti a nettó árbevétel összegét.
Olvasói észrevétel
(megjelent a Számviteli Levelek 15. számában - 2001. 07. 26.):
Egyik olvasónk vitatja, hogy a Számviteli Levelek 2. számában a 25. kérdésre adott válasz a helyiadó-törvényből, a Számviteli Levelek 4. számában az 56., 57., 58., 59. kérdésre adott válasz a számviteli törvényből levezethető volna. Véleménye szerint az "alvállalkozói teljesítmények" elszámolhatóságához elegendő, ha a számla közlemények rovata tartalmazza az alvállalkozó igénybevételére vonatkozó utalást. Álláspontja szerint a 25. kérdésre adott válaszban vázolt analitikus nyilvántartási rendre nincs szükség. Konkrét kérdése az, mely jogszabályhelyekből lehet levezetni a szóban forgó kérdésekre vonatkozó válaszokat.
A szerző válaszol: Tisztelt Olvasó! Az észrevételben hivatkozott válaszok egyrészt a Htv. 52. §-ának 40. pontjából, másrészt az új Szt. 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontjából, illetve mindkét törvénynek a közvetített szolgáltatásra vonatkozó fogalmából levezethetők. (Természetesen, jogában áll a Tisztelt Olvasónak, hogy a válaszokban megfogalmazottaktól eltérő következtetést vonjon le!)
A 25. kérdésre adott válasz tartalmazza a közvetített szolgáltatások analitikus nyilvántartásának vezetésével, tartalmával kapcsolatos azon követelményeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vállalkozás be tudja mutatni az - esetleg ellenőrzést folytató - önkormányzati adóhatóságnak, jogszerű volt az adott szolgáltatásnak közvetített szolgáltatásként való levonása a nettó árbevételből. Az analitikus nyilvántartások javasolt módon való vezetése elsősorban a vállalkozás érdeke, azzal megfelelően alá tudja támasztani az iparűzésiadó-bevallásban szereplő adatokat. Az 58. kérdésre adott válasz valóban nem utal az analitikus nyilvántartás szükségességére, mivel a kérdés nem erre irányult.
Az új Szt. 2001. január 1-jével lépett hatályba, és fogalmai között nem szerepel az alvállalkozói teljesítmény. Az 56. kérdésre adott válaszban szó van arról is, hogy a Ptk. szerint van alvállalkozás, az nem szűnt meg. Az alvállalkozás tényéből azonban nem következik, hogy azt közvetített szolgáltatásként is el lehessen számolni.
A Htv. közvetített szolgáltatásokra vonatkozó fogalma ugyan tartalmazza a korábban klasszikus értelemben vett (használt) alvállalkozói teljesítményekre vonatkozó kitételt, de az csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem lehet szó közvetített szolgáltatásról. (A Htv. ilyen módon való szabályozásának az az oka, hogy azon tételek is levonhatók legyenek a nettó árbevételből, amelyekkel korábban is lehetett csökkenteni a nettó árbevételt, de az új Szt. szerint nem felelnek meg a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó feltételeknek.)
Üdv: P.Zsuzsa
